2011. április 18., hétfő

A tégla dicsérete

A MAOE talán utolsó hódmezővásárhelyi fotószimpózionjának az ottani tégla építészet volt a témája. 12 fotográfus felvételeiből nyílt kiállítás ez év április 17-én a hódmezővásárhelyi EmlékPontban.

Tóth József segédkurátor felhívja a riporter figyelmét a kiállítás egyik leghíresebb felvételére


Az EmlékPont  a szocialista múlttal való vértelen leszámolás színtere
















A nagyszerű megnyitás leple alatt sem feledkeztünk el a lábramenés fontosságáról














A kiállítótéren átsuhanó Törpilla












A kiállításon egyébként az alábbiaknál csak sokkal jobb felvételek kerültek falra:


































 E képemnek Tóth György fotóművész iránti tiszteletem jeléül az alábbi címet adtam:
Azt hiszitek, tudjátok, mi a téglaépület fényképezés

2011. április 15., péntek

Elvon(szol)tan

Bár szembe fútt a trend, elvonszoltam magamat egy avantgard-konferenciára. Csak hogy komolyabbnak tűnjek sajátmagam szemében.

Előkerült néhány régi szófoszlány a felejtés mosodájából. A kultúrgépezetek néha fordítva működnek: nem a szavakat mossák szét az időben, hanem az időt mossák ki a távolodó szavak közül, és akkor ezek ragacsosan újra összeállnak, és rákezdik megint.
2400 szóból 16 millió alkotást hoz létre a verselőgép.
"A befogadó teszi a művet azzá, ami" - mondja az alkotó reménykedve.
Volt ilyen gyanúnk már negyven éve is, de akkor még az alkotók dölyfösen tagadták ezt.
"Minden mű (már a tágabb értelmű művészetnek szántak közül - gondolom hozzá) kísérlet a kommunikáció megvalósítására." Hozzá tenném: egy ideje - de kétségtelen, hogy szinte már időtlen idők óta.
"Az alkotás a teremtés metaforikus mása." Na, azt nem, ezt azért nem kérném, túlzásba, ömlengésbe ne essünk!
Amit kell, persze, készséggel beláttam. Igen, váltig érvényes felvetés: "szót tudunk-e érteni a nyelv eszközével?" ám most, hogy már mindenki megigézve nyelvel, hozzá is tehető: egyre nehezebben.

 
Esztéta! Kussolj már, hagyd mozdulni a nőt, hagyd nézni a képet!
Ah, micsoda butácska arc! Nő! Micsoda különbség, vásznon vagy lepedőn!
Szólj mégis inkább Te valamit! Úszkáljunk tovább elméd teoretikus levében!










Így telt a délelőtt.
Ennyi! Türelmem vesztém.
Könnyű út volt - már visszafelé :-) Jórészt tárgyiatlan. Csak semmi tisztelet! Kizártam a sziporkázó sötétséget, ahol a megvilágosodás, hogy mit is csinál az ember, amikor alkot, mindig is  messze lemaradva, messze a tevés-vevés mögött kullogott.
Ilyenkor mindig magamba fojtott költői kérdésekkel térek meg odumba, most ilyenekkel például: "Mi köze is van a versnek a költészethez?" 
Ennyi.
Most köhögni fogok. A köhögés emberhez méltó küzdelem a fennmaradásért.

2011. április 12., kedd

Esti mese

Pár napja letepert valami bacilus. Hatását tekintve akár többen is lehettek.
Az előzményeket tekintve a családon belüli fertőzés áldozata lettem. Törvény még nem tiltja: tehetetlen voltam.
Ma tehát korán fekszem. Hogy el tudjak aludni, kigondoltam valami kis esti mesét. Csak valami szokványosat, hogy ne kelljen így, betegen túl sokat erőlködnöm.

A szépség és a szörnyeteg


A szörnyeteg briliáns elme, a szépség tök hülye volt, ám érdekes mód micimackói jóság szorult mindkettőbe. Az egyik szörnyűségével, a másik hülyeségével nézett nap nap után farkasszemet. Na jó: a szépség talán bárányszemet... de mindegy, mert míg a szörnyeteg látta, mivel néz farkasszemet, a szépség se látott, se hallott, annyira el volt telve feneketlen szépségével.
18 éves korában tudta meg, hogy apjától, ki maga volt az Összeköttetés, fizika tanári állást örökölt az élet iskolájában. Ez az, amire Karinthy szerint azt kell mondanunk: a boldogság jutalma.
Na, ne kerteljünk! A szépség egy gazdag király egyetlen lánya volt, így intézték el neki, hogy fizika tanár lehessen a vegyes elemiben.
A szörnyeteg szegény volt és szörnyű, szörnyebb, mint a templom egere. Naphosszat hegyezte a zabot az óperenciába ömlő főcsatornán túl, és lapulevélből foltozott magának álarcokat. Így ment volna ez egy életen át, ha a mese nem vesz érdekes fordulatot.
Egy napon a szépség és a szörnyeteg elindult egymás felé a másféleség ósdi hídján, hogy a meseíró szerencsét próbáljon A szörnyeteg parázott nagyon, elméjében ugyanis minden megtörténhetett. A szépség is gondolt mindenre, ami elméjében csak megfordulhatott, így aztán nem gondolt semmire. A legújabb kiadású, A3-as méretet közelítő hülyeség-lexikonnal ügyesen egyensúlyozott a csatorna fölötti elaggott instrumentumon, de kecses menésétől a híd mégis lengedezni kezdett. Ekkor a szörnyeteg gyors, ritmustalan toporzékolással összezavarta az interferenciákat, s tompította a híd veszélyes kilengéseit.
A szépség végül baj nélkül átért, és beírt egy csillagos ötöst fizikából a szörnyeteg szegénységi bizonyítványába, amit az a szerencsétlen ott felejtett ama parton, ugyanis ő maga meg szintén átért már a híd túloldalára, ahol most magába roskadva nézhette volna a szépség hűlt helyét. (De lehet persze, hogy a meseíró volt ilyen piszok, hogy kiverte a szörnyeteg emlékezetéből azt a szegénységi bizonyítványt.)
Nem elég, hogy a szörnyeteg szörnyeteg volt, még ennél is rosszabb dolgok vártak reá. Amikor átért, többen is rádurrantottak sörétes puskájukból a történet számos, de szóra méltatlan mellékszereplői közül. A szörnyeteg megúszta, persze, de az összes lövés a híd tartópillérét találta telibe. Egyiküknek sem volt tehát többé visszaút.
Azóta is könnyeket hullat a szépség a szörnyeteg bizonyítványába, s csak engedi és engedi, át és át fizikából. A szörnyeteg közben ideát, a lövésektől visszhangzó ugratóban leérettségizett, és a hasadt királyság udvari bolondja lett.
A mesének vége.
Nem, a szörnyeteg nem jár folytatásért reklamálni a meseíróhoz, mint talán vélni tetszenek, mert tudja ő, hogy a szépség múlandó, ellentétben a szörnyetegséggel, ami viszont egyre mesésebb lesz.

2011. április 11., hétfő

lebbezés

avagy mai mini-képregényünk

- És most figyelj! "Amennyiben ügyvédjük joghézagba fordul, kérem mérőórám haladéktalan elismerését."

2011. április 9., szombat

CSONTSZÍNHÁZ A NESSIM GALÉRIÁBAN

A Nessim Galéria legújabb kiállításán, mely a XIX. Francia-Magyar Radiológia Szimpóziumhoz kapcsolódik, három olyan alkotót mutat be, akik az élet külszíne alatt nem láthatónak megpillantásából fakadó asszociációinkra apellálva vágtak érdekes kísérletezésbe.
Kétségtelen, hogy misztikus potenciál lakozik a testrészeinkről készült röntgenfelvételekben. Valamelyest az eljövendő halál is bennük kísért, míg az igazán művészi erő a különösség más szférájába nem ragadja őket. 

 
Három alkotó, három teljesen más szemlélet.
Konzervatívnak számít közöttük a képzőművészetet tanult szlovén Stane Jagodič, aki nem bízik igazán az ihletett pillantás értéknövelő erejében. Amikor szemlélődésének tárgyává avatja a kallódó röntgenfelvételeket, a klasszikus képzőművészetből applikál melléjük tekintélynövesztő idolokat. Kollázs-szemlélete így egyszerre hat nosztalgikus és didaktikus példabeszédként (asszociatív szájbarágást azért nem mernék mondani - például, hogy: "szálljatok magatokba! lám, lám, mivé lesz a fenséges micsoda!" - de nem zárom ki, hogy nálam renitensebbek is megfordulnak a galéria fénykörében. :-)

Egész más alkotói motívum vezette Hajdú Józsefet. A jószerencse katartikus mód kettőssorsú röntgenlemezeket adott a kezébe: a múlt század elején használt, újrahasznosított vastag celluloid hordozókat, melyek egyszerre hordozzák koponyák, végtagcsontok röntgenképét és hanglemezek körkörös barázdáit: a szükség és a magyar lelemény hajdan virágzó, azóta divatja múlt szép példája ez. Hajdú akkurátus alkotói gesztusa tulajdonképpen további, vizuál-esztétikai újrahasznosítás, felemeli e rendeltetésüket kétszer is elveszített, technikailag archaikussá lett morbid-eleven tárgyakat tűnődésünk esztétikai tárgyaivá.


Marc Ferrante francia szobrászt a röntgenfelvételezésben rejlő közvetlen művészeti lehetőségek ragadták meg, térítették el eredeti mesterségétől. Ő a korszerű röntgenberendezéssel célbavehető színteret rendezi be látomásaival. Igazából csontszínház ez, ahol mellékszereplőként rókák, kesztyűk, és kinetikus gesztusok is szerephez jutnak. Kétségtelenül Marc Ferrante-é a legbátrabbaknak járó pálma, hiszen ő igazából közvetlenül a radiológia eszközeit kényszeríti a művészet szolgálatára, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy magukat a tudósokat sikerült megnyernie magának. 


A francia tudomány és művészet együttműködése
(csillagának együttállása :-)

















A Kincsestáska, amelynek tartalmára röntgenfény derült a megnyitó alkalmából

2011. április 7., csütörtök

FEKETE ZEN

Fürödj sokat!
Sőt, ha nem lépsz ki a folyóból, okafogyottá válik remélni a hiábavalót, hogy bár még egyszer beleléphetnél!

2011. április 6., szerda

placeholder

Ma valahogy semmi sem sikerült. Van ilyen. A Pécsi József parafrázis pályázatról gondoltam írni, ám valami A38 rendezvény miatt két napra hipp-hopp leszedték a falról. Azért mondom, nincs annál jobb, mint a fotográfia saját háza.
Addig is, amíg a téma kikerekedik, placeholder gyanánt beszúrok ide két fotót, amit úton-útfélen találtam.


Erről sokat nem kell mondani, mindenki láthatja, hogy ez alighanem a vaslédi lehet.














Ez már érdekesebb. Itt az újabban divatba jött, processzor vezérelte rendszervakuzás szép példáját látjuk. A fő-rásegítő - vagy ha tetszik elrontó - fényt (mert azért a maga erőteljes és nehezen utánozható szórtfényével a Jóisten is jelen van!) egy monopodra, egylábú állványra rögzített vakufej adja. Alulról jön a derítés. És valóban, lehet derülni :-))

2011. április 2., szombat

Koncert a FÉSZEKben

Április elsejei látogatásom egy Fészek kamaraesten


avagy Mihályi Éva valóságának legegyszerűbb meghamisítása :-))

2011. április 1., péntek

A magyar fotó hátországa...

...sereglett egybe tegnap délután, 2011. március 31-én a Magyar Fotográfusok Házában.

Érdekes fotós kiadvány jelent meg a minap. Tóth József fényképész eredeti elképzelése szerint a magyar fotográfiai élet hátterének fontos szereplőit mutatja be egy kisalakú könyvecske, melyből a tegnap sorra került ünnepélyes bemutatás alkalmából - bennünket leszámítva - úgyszólván mindenki kapott.
Nem tudjuk tehát, mi van a könyvben, de tudható, hogy a mintegy félszáz fontos személyről - művészeti írók, galériások, kiadók, technikai tudorok és egyéb szakavatott jótevők - három érett fotográfus - a már említett Tóth Józsefen kívül Kresz Albert és Markovics Ferenc készített felvételeket.
Az érintettek jelenlétében lebonyolított ünnepélyes és anekdotikus könyvátadás fejleményeiről bizonyára számos sajtóorgánum számol be a közeli napokban.
Mi most hagyományaink szellemében, néhány lencsevégre kapott lábbal tisztelgünk a nagyérdeműek előtt.



Tóth József ötletgazda
szívhez szóló szavai
(előtérben egy háttérszereplő)






















A Ház munkatársa Éri Ildikó
esztétikailag emelkedett
háromszögelése
Tóth Józseffel