2018. november 1., csütörtök

Őszi akkord

Meglegyintette szépérzékemet az elmúlás útburkolati jeleinek akkordja.
Na persze, ma bárki összerakhat ilyet (ágyban, párnák közt), ám én örvendek, mint a gyermek, mert így találtam. De tényleg, esküszöm!
Ja igen, ezt is bárki mondhatja, pláne, ha már nincs kinek az életére esküdnie.
Hát, ha így van, akkor meg minek találni ilyet?
Ez itt a költői kérdés.


Tegnapelőtt volt. lehet, hogy visszamegyek valami bizonyosságért. Mert nyugtalanít, ahogy gyanakodva néztek.

-------------------------------------

Visszamentem. Az a levél már nem volt ott, és minden nedvesség felszáradt. Viszont ott cincogott egy mások kis felkunkorodott szerencsétlen.  Lefotóztam a cipőim között szorongva. Most ne a cipőmet nézzétek, az olyan, amilyen, hanem a bizonyosságokat! Ez van. Esztétikailag szinte nulla, de többet már, ha beledöglötök, se tehetek értetek.
:-)


1 megjegyzés: