Tegnap megpillantottam az égen holmi
naplementés felhőrojtosságot, s eszembe jutott, mennyire szereti ezeket a kis
semmiségeket az én kedves druszám, V. J. fotóművész, és máris kaptam zsebemből a
mobilomat, azt a jpeg káoszost, és próbáltam fényt állítani, de mihelyst
elmozdítottam a kütyüt a decens képkivágás végett, a kütyü-agy nyomban
megváltoztatta a fényértéket bizonyos kisültre. Bánatosan klikkeltem azért
egyet-kettőt, alá-fölé stb.
és most jön a szörnyű: közben eszembe sem
jutott, hogy ott van lábamnál a fotótáskám, benne a Nikonommal.
Hát, tudjátok, az aggkori demencia ehhez
képest parnasszusi hegymenet.
Még szerencse, hogy a photoshop 5.5-öm nem bírta nézni azt a sz@épet, ami kijött a kütyüből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése