Mi van a stubbládában

Alexander Stubb volt finn miniszterelnök, aki az Európai Néppárt listavezetői helyére, sőt, ezen túl a bizottsági elnökségre pályázik, a szövetség értékeivel összecsengő hitvalláshoz kötné Orbán Viktor és a Fidesz maradását. Ennek megnyilvánítása során Stubb úr intoleránsnak bélyegezte Orbán Viktort. Az egyik hírportál szerint Stubb úr egyáltalán nem tolerálja az intoleranciát, és elfogadhatatlannak nevezte a szólás-, a gyülekezési és a tudományos szabadság Orbán Viktor általi korlátozását.

Nos, a szerintem hatalmi ízléstelenségnek minősülő túlzott hegemóniára törekvés nem feltétlenül a mások szabadságának diktatórikus korlátozása, de ne merüljünk ennek részletkérdéseibe, mert itt nagyobb bajokról van (illetve nincs) szó.

Orbán Viktornak adresszált minősítése szerint Stubb úr is, mint a politikusok általában, szereti pillanatnyi politikai érdek szerint értelmezni a fogalmakat, vagy nem is érdekli a fogalmak konszenzusos definiálása. Az intolerancia - tartós tudomásom szerint - azt jelenti, hogy valaki nem tűri meg, nem tűri el a másságot véleményben, világnézetben vagy a civilizációs értékek - csak például: a vallási hovatartozás vagy akár puszta külsőségek - kérdéseiben, akkor sem, ha a figyelemkörébe vont másságbéli megnyilvánulások nem társulnak hódító ambíciókkal. Vagyis az intoleráns ember elvárja, sőt, lehetőségei szerint forszírozza, hogy a másság neki tetsző hasonlósággá legyen. Nem emlékszem, hogy Orbán Viktor Európa más kulturális fertályai irányába ilyen elvárásokat nyilvánított volna meg.

A mi nyugatinak nevezett civilizációnk egyik nagy érdeme, hogy az elmúlt századok során feltárta az efféle konfrontációk természetét: legjobb elméi és kollektív értékei szintjén meghaladta a népek össze nem férésének kérdéseit, és toleráns elveket vall, erre neveli utódjait - különféle sikerrel, persze. Az embert zsigerileg leginkább magához bilincselő vallási beállítottság kérdését illetően, például, a mi civilizációnkban jelen van az ökumenikus szemlélet, ami a tolerancia egyik legtisztább példája.

A magyarok is - Orbán Viktorral együtt - e civilizációs fejlemények és értékek örökösei.

Ilyenformán azonban, sajnos, érzékeljük mi is - a földi távolságok zsugorodásával párhuzamosan növekvő mértékben - a toleráns társadalmak veszélyeztetettségét a passzívvá tevő toleráns eszmék és törvényi berendezkedettség dolgában, a nyugati civilizációnál kevésbé toleráns megnyilvánulásokra nevelő társadalmakkal szemben.

Van, ki nem lát egyebet a civilizációk közötti, mostani invazív áramlásban, mint fajták (biológiailag jótékony) keveredését. Holott a pillanatnyilag ránk irányuló népvándorlási nyomás természetéből és háttér-jellemzőiből következően az európai kultúra előbb-utóbb ki lesz téve az irántunk intoleráns kollektív önazonossági ösztönök kénye-kedvének.

Veszélyes tehát Stubb úr ideológiailag motivált - akár elvakultnak is mondható - játéka a szavakkal épp a nyugati civilizációs körön belül. Stubb úr (egyeseknek nyilván elvtárs - brrr...) szitokszavakkal bombáz, hogy megrettentse azt, aki más önazonosság-értékeket vall, s hogy aztán előhozakodhasson egy jövőjét tekintve zavaros irányultságú (lásd például: migránsok integrálásának csődje stb.) birodalmi diktatúrával.

Ha Stubb úr eme fent pedzett, közös történelmünkbe vésett pozitív örökségből kíván kilépni, sőt, kiléptetni bennünket valahogyan, akkor nagyon ügyelnünk kéne minden szavára, és esetleg még jókor közbevágni, amikor szólal, mielőtt bennünket is magával ránt.

Orbán Viktornak persze akadnak hibái, talán nem is kevés, de ahogy mondani szokás, az mind-mind más tészta, és orvoslása vagy kivédése mindenek előtt a magyar társadalomra tartozik.