VALLOMÁSOK

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet."

– Meryl Streep hitvallása, José Micard Teixeira portugál író szavai

Nem ismerem Meryl jellembéli életútját, ám hitvallása mögül elősejlik egy modell, ami ismerős.

Úgy gondolom továbbá, hogy a jobbak, az eszmény szempontjából vett igazán jók nem pályájuk derekán túl, azon az elérkezését tekintve ködösen megindokolható „ponton túl” jutnak idáig, ahová Meryl eljutott. Nem akkor kezdenek jellem-átalakításba, amikor már kompromisszumaik árán biztonságba helyezték egzisztenciájukat, hanem tekintet nélkül ekként vállalt sorsukra, ilyenek voltak és akarnak maradni mindig is.

Persze jogos kérdés: mire jó nekünk az ilyen „igazán jók” életmodellje? Fennforog a gyanú, hogy esetleg nem tudnak harcolni, mert talán nincs is miért harcolniuk. És aztán persze – igen kevés kivétellel - nem is viszik semmire.

Életünk felívelő szakaszában - sajnos! - ezer életszerű mentségünk van az alakoskodásra, a megalkuvásra. Ilyen pocsék a világ. Rossz mintákat mutat. Látjuk mi azt, persze! Mi, okosabbak pusztán csak el kívánjuk kerülni a szorongatottságot, gyerekeinknek jövőt, magunknak létbiztonságot igyekszünk garantálni. Élvezni akarjuk a napsütést, és mindazt, amit az ember jólétnek nevez. Ezek okos dolgok. Ezek a mi mentségeink arra, ha kezdetben megalkudtunk (időnkint éppen, kicsit, pusztán a született alakoskodók, a kényük-kedvükkel zsarolók és ármánykodók megtévesztése végett.) Aki ennyit sem enged jelleméből (makacsul játssza a jellemest,) arról a világ nem sokat tud majd, eltűnik az érvényesülési harc süllyesztőiben. Értelmes élet az?

Persze, az érvényesülési kényszerektől „meggyötörtek”, akiknek ilyen körülmények miatt nem jött meg sem előbb, sem utóbb az eszük, szánalmas mód úgy maradnak aztán, megalkudva, alakoskodónak, még oly gazdagon is!

Ehhez viszonyítva nagy dolog tehát az is, ha az ember, aki úgy lett idős korára okos, hogy előtte okosan össze-kényszermosolyogta minimálisan szükséges sikereit és javait, még csinosítani is képes jellemén.

Miért írom ezeket? Azért, mert egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek tisztázódnak, ezért ostorozom a konok törtetőket, a megalkuvókat, és egyként gúnyolom a rugalmatlan meg az opportunista embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani másokat, és csak magukat szeretik dicsérni, vagy jellemük fényességével kérkednek, de még saját szavaik sincsenek hozzá.

.

D-Vektor

Hm! Már megint a D-Vektor!

Én nem fricskáznám ennyire rigorózusan a Meryltől olvasottakat.

Talán ennek köszönhetem, hogy

bizonyos dolgokhoz még mindig van türelmem. Talán épp azért, mert a nyúlnál kicsivel arrogánsabb vagyok, vagy egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom a türelmemet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Mindezek okán vonzódom a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához, és nem is kívánok bármiféle elvárásnak megfelelni, pláne olyanoknak, akik nem kedvelnek engem. Nem kívánok olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Van türelmem, ezért több figyelmet fordítok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, türelmesen szemügyre veszem a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Ilyen okból a pletykák is érdekelnek. Élezem a konfliktust és kedvelem a hasonlítgatást. Élvezem a túlzásaimat és jól kiosztom azokat, akik nem szeretik az őszinte és szabad állatokat. Csak így, csakis ilyen formában van türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet.

Pesövé Ofszi