Tegnapi posztunkhoz most érkezett meg Egyszerűen Nagyszerű Olvasónk (továbbiakban ENO) megjegyzése, ami a verbális cérirányba fordulás szavait leszámítva a következő:
"...ez a "nem kívánok olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont,
olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza" - gondolat nekem
eléggé kilóg a többi közül. Persze, az ember nem kívánja se magának, se
felebarátjának, hogy viszonzás nélkül maradjanak az érzelmei és
gesztusai, de ilyet kijelenteni úgy hangzik, mintha valaki azt hinné,
hogy kedve szerint dönthet az érzéseiről.
Dönthet a tetteiről - az is
valami:) - de az érzéseit csak észlelheti. Aki annak rendje s módja
szerint, teljes emberségének és személyiségének következményeképpen
szeret valakit, az nem vár viszonzást, örül a másiknak és kész. Abban a
percben, hogy elkezd viszonzást követelni, már lóg is ki a lóláb, hogy
ez csak valami hoci-nesze ügylet-kezdemény.
Ha valakit szeretek, ő meg
nem viszonozza, nyilván nem direkt az én bosszantásomra kutyálta meg
magát, hanem valamiért nincs módja rá, lelkileg, vagy akármiért, de
attól én simán szeretem továbbra is, csak próbálok nem a terhére lenni.
(Nem pedig felszólítom, hogy azonnal lásson a viszonzáshoz, különben én
is abbahagyom a szeretést:)"
D-Vektor kritikája jogosságának határozott igazolásaként fogadta e szavakat, bár a szólás lendülete már nem a jellem stratégiája, hanem inkább a szeretet pszichológiája felé mutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése