MI A SZÖSSZ

Bár a téma sokezer karaktert megér, bokros teendőink miatt most csak szösszenünk egyet.

Hittük volna városállami démosz korunkban, vagy később, az állam elhalását előkészítő forrongásainkban, hogy nem karddal és vérrel, hanem kis villódzó kütyükkel fogunk érvényt szerezni örökzöld plebszi akaratunknak? Hogy még sanyargatni is hagyjuk és segítjük magunkat, csak hogy az a most már hatalom gyakorlására is alkalmas kis kütyü a miénk lehessen, amiben mindenféle, főképp szórakoztató és herdálásra ösztönző információkhoz juthatunk? Nem pontosan ahhoz, ami jólét-stratégiailag vagy a teremteni képes tudás zálogaként fontos lehetne nekünk, hanem csak ahhoz, amit juttatnak nekünk. De szűkölködésre nem panaszkodhatunk, el vagyunk árasztva!

Lassacskán eljutunk oda, hogy intervenció helyett interakció útján dönthetünk országunk sorsáról. Így veszi át a nép, azon belül is a legújabb generáció, amely már az óvodában a néphatalom gyakorlásának reá jutó kis mozdulatait gyakorolja, a mások sorsa feletti döntés hatalmát.

Nem csupán a kis villódzó kütyük által lesz ez így, hanem a primér ifjúi buzgalom felértékelődésének köszönhetően, melynek medret ásnak a pénzéhes okosok. A zsigeri buzgalom által, igen, ami a véneknél már elapadt. Hittük volna, hogy egyszer majd a média osztja a lapot? Hogy felkínálja számunkra a döntés jogát, ki jusson be a Villába, vagy hazánk színeiben az Eurovízió Dalfesztiválra? S teszi ezt oly makacs szoktatással, hogy a valóságot már-már összetévesztjük a Való Világgal.

Innen már csak egy ugrás az ország feletti döntés új stratégiája.

Nincs messze az idő, amikor majd nem egyszer járulunk az urnák elé, hanem maximum hússzor, és menni sem kell, hanem mms-ben vagy valami újabb még inkább okos ilyesmiben döntjük el az ország sorsát. Azé lesz a döntő szó, aki a kódok pötyögésébe nem fárad bele. Akinek pedig nem éri meg húsz, csak mondjuk három vagy öt emelt díjas mms küldését hazánk sorsa, az alul marad, rajta veszt, de szerencsére el lehet már menni innen, ahová az ember csak akar.

Így, média-demokratikusan fogja játszani az ifjúság a maga szembeköpős játékát a - mondjuk meg, ahogy van: kétes értékű - történelmi örökség terepén. De így fogja az olcsó semmittevés szabadsága után sóvárgó örök nép megvívni a harcot az évezredek alatt kiérlelt magas kultúrával szemben is.

Ez a minap lezajlott byealexes zúdulás csak egy kisebb erőpróba volt.

Ha a bevásárló központokban egy fiatal elfordítja a tekintetét a kirakatokról,  nyomban előkapja a kütyüit, hogy valamibe beavatkozzon vagy hogy legalább ne unatkozzon.