helyreigazítás

Nálunk okosabb emberek meglepő jóindulattal figyelmeztettek bennünket, hogy a boldogság világnapjáról téves adatot közöltünk. Nem 21.én, hanem egy nappal korábban volt ugyanis.
Ezt már magunk is sejtettük, mikor ellátogattunk tegnap a Dunán átívelő volt Ferenc-Jóska Hídra (a filológusok csak hadd piszmogjanak! :-)  Ugyanaz a szörnyű, boldogtalanságra termett idő fogadott bennünket ott is, mint Budapest többi pontján. Ezúton kérünk tehát bocsánatot mindazoktól, akik általunk bátorítván bátorkodtak boldognak lenni március 21-én.
Bár az 50 éves hagyományt megszakítva pár éve úgy döntöttünk, hogy Szabadság hídi tavaszünnepélyünket, a BEDOBÁST nem folytatjuk, az odaszokott baráti közönség kierőszakolt nyomban egy BENEMDOBÁS névre keresztelt folytatást.
Oda mentünk tehát. Ilyen istenverte idő ritkán fordult elő az eltelt 54 évben, március 21-én, bár feleségünk emlékszik egy hóviharos esetre is, de akkor legalább lehetett hógolyózni. Most csak zuhogott az az esernyőnyuvasztó széltől csapkodott eső, és hervasztó hűvös volt.
Baráti körünk tagjait egyként dicséret illeti: nagyon okosan oda nem dugták az orrukat eme, ímmár boldogtalannak is számító napon. Kivéve kettőt.

Az esőben is hősiesen helytálló GÖELEVEN a gazdi iránti enyhén túlzott elfogultsággal megörökítette, amint a két irodalomtudós, Kakasy Judit és Szentmártoni Szabó Géza közelg a BENEMDOBÁS tetthelyéhez.



Szidtuk kicsit a kormányt, hogy már egy rendes tavaszt se várhatunk tőlük, aztán bosszúbol, mert hogy a globális kavargás is ilyen pocsékul viselkedik, és a meteorológusok is mennyire tehetetlenek, elindultunk egy közeli kávézó felé, ami, sajnos, nem esik messze a Borpatikától. Annak hűvös pincéjében, jóféle Duna-vízzel hígított szekszárdi vörös mellett kitűnően elbeszélgettünk a világ megválthatatlanságáról. Jócskán áthülve értünk haza, úgy hogy most legszívesebben kiíratnánk magunkat egy hétre, ha nem lennénk már időtlen idők óta nyugdíjasok.