Ismét bemutatta a szabadító anya, Drölma az ő újabb és újabb beszédes öltéseit, ezúttal az Óbudi Társaskör pincegalériájában. Drölma a textilművészet egy sajátos területét teremtette elő a semmiből:
a textilsivatagi varrásbeszédet. Igen sokan gyűltek egybe, hogy megpróbálják kisilabizálni színes fonalakkal öltött végrendeletetit. Lehet persze, hogy inkább az érzékek diktálta esszék ezek az emberi lélek titokzatos voltáról. Elbűvöl mindenkit az az általunk eddig nem ismert világ, amiben a szabadító anya lebeg. Szinte halljuk a pamutszálakat vonszoló varrótű motozását a kozmosz szövetében.
Feleségünk háromszor is nekivágott, hogy az egyik piros textiltábla öltésszövegét megfejtse.
Kis részlet Drölma mesefigura ölteményeivel.
Drölma kerámia kisplasztikában is utazik. Textil-írásai mellett megcsodálhattuk sajátos plasztikai jelbeszéde néhány szólalását - e célra kreált szakszóval - anamorfémáit. A piaci kifejezés a körtére, az jutott eszünkbe: ronda, de finom.
Kisplasztikái ugyanis bájos egyszerűséggel és igazmondással szólnak, bátran fittyet hányva az esztétikaiság kötelező közhelyeire.
Talán önös a lelkesedésünk, de minket az itt látható anamorféma határozottan emlékeztet önmagunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése