Lényegvakok viadala

Az Indexre feltett Fekete György videointerjúban a zöldfülű riporter részéről szemtől szembe Feketének adresszált Aczél Györgyhöz való hasonlítás az az eset, amikor mellé lőnek bár, a célzottat cirkuszi lövöldözésnek céltáblájaként szerencsésen alázzák.

Nincs is kedvem hallgatni tovább. Aczélt említeni itt, mellébeszélés.

A művészet köpenyét én visszafordítanám: micsoda szégyenletes dolog, hogy a művész (legyen bármennyire is fekete :-) saját (és mindannyiunk) szellemi szabadsága ellenében védelmébe vesz bármiféle hatalmi ideológiát, legyen az világi vagy egyházi ideológia akár, s hogy hagyja magát bármiféle politikai hatalom széptevő szolgálólányává alacsonyítani.

Érdemében kéne már szólni ezekről – csak hát nem a fióknak.

Például arról is, hogy miként, mitől lesznek elvakulttá az egyébként, önmagában pozitív konzervatív értékszemléletűek.
Vagy például, hogy mi köze van a művész számára természetes liberális gondolkodásnak a politikai liberalizmushoz.
vagy az építésnek a bontáshoz
satöbbi...