Szilveszteri mesénk

Piroska meg a Farkas

Piroska vadházasságban élő emigráns pár, fehérorosz anya és barnainges német apa gyermekeként látta meg a napvilágot a svájci Uri kantonban. Történetünk idején anyja szerint tizenhat éves volt már, apja szerint viszont még csak tizenhat, úgy hogy Piroskára lehetett nézni, feléje is, de bele nem, ellentétben a Nappal.

Szolid sugarú erdei sétái során összetalálkozott ez a Piroska a német erdőkben sokat látott, de még mindig tüchtig lotyóval, Hófehérkével, aki Bella Venezia álnéven üzleti úton volt épp az uri erdőkben, s látván Piroska hamvas szépségét, nem állhatta meg, hogy marketingbe ne bocsátkozzék. Kinyitotta szelencének is beillő Mac Mini Pro (uriasan: mackó) laptopját, és nagyon előnyös fotókat kezdett mutogatni magáról.

- Látod? Na, mit szólsz? A Farkasnál készültek ezek.

- Ki az a Farkas?

- Hát, akinek az a hosszú farka van, ami nekünk nincs. Akkora nagy úr az, hogy egész nap egy Jaguár áll szolgálatkészen a háza előtt.

Piroskában feltámadt a kíváncsiság, hallott már a Jaguárról, apukája közvetlenül a Február előtt szokta emlegetni.

Hófehérke megmutatta az irányt, hogy merre kell Farkast keresni, Piroska pedig nyomban kitágította sétája hatókörét a svájci Alpok pereméig, s fél napi járásába sem került, máris bekukkanthatott a híres Farkas lakába.

Farkas az ágyán hevert, szobája fényárban úszott. Mennyezetről legördülő színes papírok előtt, masszív állványon maga Hassalblőd várakozott bevetésre, aki világhírét onnan szerezte, hogy elsők közt járt a Holdon. Ahogy Piroska kíváncsin közelebb hajolt, megszakította az ablakkeretre szerelt fotocellát bűvölő sugarat, és az ezüsternyőkről gyönyörű Broncolor fény villant tágra nyílt szemébe.

- Na, te meg ki vagy? Gyere csak be! – így a Farkas.

Piroska ijedtében be is ment nyomban.

- Már vártalak! Kellesz a portfóliómba. – lassan tápászkodott Farkas vetetlen ágyából kifelé. – Ne félj! Mellkép lesz csak, de a biztonság kedvéért két blendével alád is lövök.

Piroska úgy megijedt, hogy nyomban hazaszaladt. Már úgy értve, hogy abba az irányba. De ezúttal nagyon el talált csavarogni, így aztán félúton le kellett ülnie.

Ahogy ott ült pihegve, meglátta őt egy arra tévelygő ősöreg fiatalember:

- Mit búsulsz Piroska?

- Már hogy ne búsulnék, öreganyám, mikor aktfotót akar rólam a Farkas, a szemtelen, aki miatt iránytű nélkül idáig merészkedtem, és talán sosem találok többé haza.

- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál – mondta a vörös szakállas fiatalember, s elpöckölte füves cigarettáját a nedves avarba. –Majd én gondomba veszlek. Menedzsernaplómban van még számodra egy hely. Menj vissza a Farkashoz, tégy úgy, mint aki háromig sem tud számolni. Vetkőzz, tedd, amit kell, és amikor a Farkas a jogi nyilatkozattal előhozakodik, dekoltázsoddal jól előre dőlve, észrevétlenül tegyél még három nullát a kipontozott helyen látható számjegy után. A többit bízd csak rám!

Minden úgy is történt. Csuklani kezdett a Farkas, mikor később meglátta, mit írt alá ennek az ártatlan kinézetű Piroskának.

- Piroska, te rafinált erdei lotyó, orosz fehéregér zabigyereke, kerülj csak a kezembe!

Csak erre várt a bejárat mögött Piroska menedzsere, két tanúval előugrott és a goromba Farkast rágalmazás miatt keresztbe’ lenyelte. Ezután kiköpte, és az ím már nyálas Farkashoz így szólt.

- A magánjogi szerződés törvény előtt szent. Egy másolata itt a kezemben, mert Piroskát a törvény előtt én képviselem. Látom, nagy bajban vagy, de segíthetek kölcsönnel neked. Akarod?

Farkas persze hogy akarta, ám bárhogy kutatott táskája fenekén a menedzser, csak svájci bicska alapú kölcsön volt nála, így hát ebben maradtak.

A svájci bicska alapú kölcsönben az a csalafinta, hogy amikor megkötik, a bicska csukva van, és ilyen kicsi, egy arasznyi sincs, ám ha az adós elkezd nem fizetni, a bicska kinyílik és a tartozás máris kétszer akkora lesz.

Nem tudta ezt a Farkas, csak bámult aztán, mekkora a svájci bicska kinyitva.

Piroska jómódban élt, míg meg nem halt, a legdrágább masszőrökre futotta neki, az a nyomorult Farkas meg még most is a részleteket nyögi. Hófehérke is tönkre ment, mert Farkas nagy bajában egyre kevesebb jutalékot tudott fizetni. Lába kelt a Hasselblődnek, de a Broncolor vakunak is, már csak egy kis pocket masinával kattogtatott a mi Farkasunk, azzal is csak a tulajdon feleségére. Csipkerózsika lenézte, a Hamupipőke féle sápadt ribancoknál különb csajok meg nem igen álltak oda szakadozott háttérpapírjai elé.  Mary Poppins jött néha, de az ronda, agyon kell retusálni, és még így is eladhatatlan a bolhapiacon. VIII. Henrik összes felesége...,  hát mit mondjak, bár valamennyi ott bolyongott az uri erdőkben, annyira szellem volt akkorra már mindenik, hogy nem fogott rajta sem a Broncolor, sem a Hensel vaku, de még a Hursán féle magyar monstrumok sem.