LEGENDÁSOK

Rost Andrea nálam

Rost Andrea minap este nálam járt. Ette is a féltékenység, ahogy körülnézett a szobámban.

maffinózók

December 24-én vártuk a Jézuskát. Csak vártunk és vártunk. Aztán este későn, úgy kilenc tájban mozgást észleltünk a konyhában.

Ákos kettőt is odalőtt, mire világosság támadt.

Később, ahogy az ünnepi vacsora közben kezdett szemünk hozzászokni a nagy fényességhez, kiderült, hogy a vakító világosság leple alatt, a szokás szerinti halászlé helyett...

ketten is az Ákos által sütött muffinokat eszik, mert ezen a Karácsonyon még a korábbiaknál is finomabbra sikerültek.

Ákos felvétele a muffinokról. (E sorok olvastakor morzsányi sincs már belőle!)

...mert megérdemlem

Ahogy a bolhapiacon déltájban szedelőzködő ószeres mondta:
"Szomjan már nem halunk..."

Szeretet-kampány idején

Mióta – eleget csalódván már - nem sodródunk feltétel nélkül a tradíciókkal, mint eleink, azóta ki-kisodródik az ember a közös mederből, s ilyenkor felfigyel erre-arra. Nemcsak egyikünk-másikunk, hanem nyilván mindenki, de mindaz, amit észrevesz az ember, nem feltétlenül kerül a maga konzekvens helyére. Itt van például a szeretet a maga hagyományaival.

A szeretet társadalmi viszonyok közepette igen nehéz elem. Bár a társadalmi tudat az emberi szeretetnek gondját viseli, ennek a különös impulzusnak nincsenek, nem lehetnek szabályai. Lényege azonban van és tiszta fejjel kihámozható.

A szeretet olyan belső impulzus, mely által megvalósítunk, formába öntünk valamilyen összetartozást. Bármilyen lehet ez a forma, valós vagy virtuális, a lélek harmóniaérzékének közös határain belül, vagy félig azon kívül akár, s nem is biztos, hogy általa bármi fizikailag valós célnak be kell teljesülnie. Ám a szeretet legszebb réve mégis csak az, egy fizikailag valós cél..

Azt az indulatot, melyet szeretetnek véltünk-szántunk, de közönybe ütközött, ellenérzést váltott ki, gyakorta céljavesztettnek gondoljuk. Tisztább az érzelem őszintesége, ha nem tételez célokat, hiszen a szeretet impulzusa pozitív kísérlet valamiféle kapcsolatra, és a lélek leleménye szerint szégyen nélkül, emberi méltóságunk javára sugárzik, illetve, megbánni fölösleges, ha őszinte volt, mert mindenképpen megtisztelte tárgyát.

A szeretet formáját tekintve bármilyen lehet, de mindenek előtt olyan dolog kell hogy legyen, amit adunk, hiszen csak afölött van természetes hatalmunk. Szeretetünknek nem lehet érvényességi feltétele. Az efféle indulatok mind-mind az üzletelés tárgykörébe tartoznak. Az igazi - adakozó -  szeretet gesztusának érvényességét nem lehet viszontszeretéstől függővé tenni. Vagy van érzelmi hullámod valaki iránt, és ezt áramoltatod a külső körülményektől függetlenül, formába öntöd leleményességed szerint, vagy pedig csak magad javát keresed valaki másnál, vagy talán csak erőtlen képzelődéseid áldozata vagy.

A kapott szeretet még akkor is pozitív impulzus, ha nem vágytál rá, de vaktában vagy illemből viszonozni veszélyes, mert lehet, hogy üzleti ajánlatot igazolsz vissza. "Én így, ha te is így meg úgy." A szeretet-üzletelésnek talán legkevésbé tisztátalan fajtája a viszontszeretés reményében tett gesztus, végül is szinte minden lénynek szüksége van a befogadottság érzetére.

A szeretet indulata más indulatok sokaságával osztozik lelkünk rezdülékeny felületén, melyet külső impulzusok sokasága ér, ezek interferálnak, befogadni, megszűrni, csillapítani, visszhangozni őket, más-más mértékben vagyunk képesek.

A hiúság fontos frófeaként számol a szeretettel, természetesen nem a magáéval. Nem ritkán a vallási álszentség is ebből merít. Itt leli fontos piacát az ajándék-ipar. Erre apellál az szociális önsajnáltatás is. Modern szeretet-kultúránk, motorikus szeretet-idomultságunk meglehet csinosítja az élet külsőségeit, olajozza a kedélyállapotokat, tompítja a kenyérharc fegyvereinek élét, de nem azt valósítja meg, amire a léleknek igazán szüksége van, ami igazán tiszta, ami nem hoz másnap megbánást, ami nem űz gúnyt magából.

A rutin persze egyben annak is ígérete, hogy a szeretet, mint törekvés napirenden marad, s a gépies gesztus egy szép napon talán igazi tartalmakkal töltődik meg.

A szeretet a civil társadalom egyik fontos intézménye – lehetne, kellene hogy legyen. Beszéljünk a szeretetről, tisztítsuk meg érzéseinket és gondolatainkat! Szabaduljunk meg szeretet-igényünkre rátelepedett szokásainktól! Az alantas fogyasztói-világ szeretetbizniszének járomszíjaitól! A tudatlanságtól, az önző, követelőző félelemtől, és legfőképp a szeretet-kampányoktól!

Tekintsünk a közelgő Karácsonyokon túlra! Győzzük le, törjük meg társadalomjobbító, szeretetjobbító gondolatainkkal az egész éves kampánycsendet!

DRÁMA AZ ELŐSZOBÁBAN

Ma reggel, midőn átvánszorogtam sötét előszobánkon,
megütközve konstatáltam, hogy egy kitárt szárnyú döglött
ing hever a padlón. Alighanem a hideg végezhetett vele.
Már nem volt ereje elrepülni a forró mosógépig.
A mindennapok apró drámái ezek, melyek valahányszor
újra és újra nagyot facsarnak érző szívemen.

nosztaligával az adventi Bécsben

MÁV akció tizennyolc vasútikocsival. Buszok is mentek.
December 18. Pár százezer magyar a Mariahilfertstrassei latyakban.
Minek is? 

Fél óra késéssel betolják a Nyugatiba nosztaligánk műgőzben mozdonyló farát.

Ajándékeső az egyik bécsi cukrászüzletben

Sakk egy lépésben az Aida kávézóban

 Folyosófelirat az Albertína Picasso kiállításán. Fotósoknak érdekes lehet:
" Én nem a háborút festettem, mert nem tartozom azokhoz a festőkhöz, akik odamennek és megörökítenek _szó szerint: leképeznek - valamit, mint egy fotós. Ám semmi kétségem, hogy a háború azokban a képekben, amelyeket az időben alkottam, ott van...

Nem tűntünk ám el a nosztaligával nyomtalanul! Feleségem - meg nem tagadva önmagát - megpróbálta kicsit átrendezni Bécset.

THINK WHILE... !?

Most, hogy a Föld délelőttbe fordult velem, már világos, hogy tegnap sem feküdtem le hiába!

Kiálmodtam nektek ezen az elmúlt éjszakán a Nagy Paradigmagenerátort.

Kulcsszavakkal kell feltölteni, aztán egy gombnyomás, és okádja nektek a szebbnél szebb paradigmákat.

A művészetben egyre gyorsabban elnyűvődik az ilyesmi. Belecsinál a hisztérikus szellem a maga unt fészkébe.

Az igazán világraszóló Nagy Paradigmák hozzánk általában idegen szavakból való fordítás útján érkeznek meg, és e mozzanat során könnyen elrongyolódnak.

Munkácsi Márton híres tengerparti fotója,

aminek hatására C. Bresson elindult a lejtőn

(felfelé :-)))

(a Ludwig múzeum szíves hozzánemjárulásával :-)

2007-ben lőtték fel Martin Munkácsi nevével fémjelezve a "Think While You Shoot!"-ot, amit most a Ludwig múzeum éppen imígyen rongyol el: "Gondolkodj, miközben exponálsz!'

Könnyű e fölött átsiklani annak, aki nem tud fényképezni. Aki viszont tud, az már elgondolkodik talán, hogy mire is gondolhatott Munkácsi Márton - mint Martin - amikor akképpen szólott.

Exponáláskor valójában már késő gondolkodni.

A "shoot" Munkácsinál, mivel az action photography-t művelte, különösen a divatfotózásban sorozatok készítésén át tartott. Tehát a shoot többről szólt, mint exponálásról.

Na de akkor miről?

Találgatás helyett inkább azt mondanám: "Gondolkodj, mielőtt exponálsz!"

(Még emlékszünk a Sony pár évvel ezelőtti nagy paradigma-durrantására: "Ne gondolkodj, fényképezz!" - de az, hálistennek, nem volt ránk túl nagy befolyással :-))

Gondolkodj, miközben komponálsz, még mielőtt exponálsz!

Miről? Hát persze arról, hogy mi lesz, mi legyen a fotó olvasata (és persze formai sugallata) mások, a kép nézői számára.

Jogos persze a kérdés: mennyivel előtte?

Csak a komponálás közben? Nyitott kimenetelű történések maradandó pillanatára lesve? Semmiképp sem árt!

Vagy már előtte otthon is, az eksönre készülődve?

Vagy hivatásodról gondolkodva, pályád kezdetétől? Munkácsinál ez sem lehetett kizárt.

Ám közben meg, mintha ez az egész shootingra fókuszálás kezdene meghaladott lenni.

Gondolkodj, és illusztráld fotóval!

Másrészről sőt: "Gondolkodj, miközben shopod a photot!"

Igen, kétségtelen, minden a spekulációk felé tart: "Gondolkodj valamiféle paradigmatikus paradoxonon, és illusztráld, ahogy tudod!" Fotózhatod, de bele is festhetsz!

Nagyon elkanyarodtam az én csodálatos Paradigma generátoromtól!

Gondolkodjon csak ez a kütyü helyettem, miközben én zsebre tett elmével vakarom feltűnési viszketegségemet - mert a gondolkodás, persze, nem maradhat el!  Okádja csak szorgalmasan nekünk ez az okos generátor a paradigmákat, és mi majd választunk a kínálatból.

Csukott szemmel benyúlunk a friss halomba, érzékeinkre hagyatkozva (ha már művészetről lenne szó!) és választunk egyet.

Nem puhát, nem valami szart! Inkább közepesen keményet, sőt, akár időt állón acélosat, ami penge mód hasítja az áporodott konvenciókat.

Zoomnyikorgásokról a Magyar Műhely galériában

Csoportos kiállítással zárta az évet a Magyar Műhely Galéria (Akácfa utca 20)

ahol kiküldött munkatársunk, Pesövé Ofszi a következőket tudta meg:

Az egyik kiállító művész, E.K. szerint ez a kép nem azért ilyen rossz, mert alacsonyra állítottuk az érzékenységet, ugyanis minél alacsony az érzékenység, annál jobb lesz a kép.

Megtudtuk, hogy egy idő után nem csak E. K. zoomja, hanem másé is nyikorog.

 Megtudtuk, mert E.K. saját alkotásán szemléltette, hogyan választunk olyan pixeleket, hogy adott esetben a festményünknél is tökéletesebb reprót kapjunk.

Megtudtuk, hogy itt, a M.Műhelyben nem olyan precíz kivitelezésűek a radiátorok, mint a Vintage Galériában.

Megtudtuk, hogy mostmár aztán tényleg mindenki művész.

A képen L.Simon László Éljen május elseje című nagyszabású alkotása.

Ez csak azért van itt, mert passzol a radiátorhoz :-))

45 fok

Most tudtam meg, este 11 tájban, hogy két nap alatt száz zenetanárt tudok virtuálisan kozmetikázni. Ám közben a blogom meg szalad.
Felteszek olvasóimnak és főleg sajátmagamnak valamit, mert már nagyon unom a Svéd Mikulást.
Mondjuk egy manekent, aki 45 fokos lázban ég, hogy netán kitöri a nyakát.
Természetesen lábra mentem.
Az én koromban már nem cserélget az ember naponta szenvedélyt.

Képregényben pedig alighanem világcsúcs ez. Egy képben minden elregélve.

Svéd Mikulás

Többen is említették, nem tudják mire vélni, hogy december 5-én utólag odabiggyesztettem bejegyzésembe egy második piros figurát, amiről nehéz kideríteni, micsoda. Nem tudtam magam sem, de most már tudom: az a svéd jóléti szakszervezet mozgalmi emblémája. A svéd mikulás hagyta itt.
Nálam járt, igen. Először nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, bár a sarokban porosodó svédszekrényből jött ki. Sok dolgom volt. Van itt valaki, és kész, gondoltam.

Volt osztálytársamnak említettem, akivel összefutottam a közértben, s aki, mint kiderült, időközben a mikulisztika egyik nagy értőjévé avanzsált, hogy valaki járt nálam. Rögötön modta, az a svéd mikulás volt.
Onnan lehet felismerni, hogy nálam jár.
Hát ez akkor kétségtelen. Nem, nem hozott semmit, csak jelentőségteljesen engem figyelt. Mintha attól függne, most mit tapasztal, hogy aztán hoz-e majd jövőre valamit. Ehetetlen kis sztaniolmikulást, influenza vírusos kézzel összefogdosott narancsot, ilyesmit. Amerikai mogyorót (érdekes, hogy nem svédet), azt prsze úgysem tudom elfogyasztani, mert először jóféle svéd fogat kellene hoznia.
Ma? Már nincs itt. Persze nem üres kézzel távozott. Megtetszett neki az egyik lapos ligúriai kövem, a legszebb, azt elvitte. Fanyalgott előtte kicsit, de nálam trendi értékek, libamáj és más hungarikumok nincsenek.
Ügyes mozdulattal eltette piros iszákjába a követ. Felismertem a mozdulatot: svéd csavar.
Erről eszembe jutott a svéd asztal, aminek színét se látom mostanában, a svéd gomba, a svéd csepp, a svéd acél, a svéd rejtvény, na és a svéd kutya.

BLOW UP remineszcencia

HORÁNYIÉK KERESIK A KÖTŐANYAGOT

Sajtótájékoztatót tartott az nka Fotóművészeti Kuratóriuma


A kurátorok, Horányi Attila, Cs.Plank Ibolya, Csorba Csilla, Szigeti Tamás és Kaiser Ottó felvázolt törekvéseire érdemében és megfontoltan még visszatérünk.
Placeholder gyanánt bedobtunk ide addig is néhány képet :-)

mithozokhajóleszek

Miteszekhajóleszek
felkiáltással
csatlakozott mozgalmunkhoz
a jóléti Mikulás

Hungart ösztöndíjak

Átadták az idei Hungart ösztöndíjakat. Minden év decemberében kerül sor erre.
Én is ott voltam. Ilyenkor kicsit mindenki elkenődött.

D. Udvary Ildikó méltatta az előző ösztöndíjasok kiállítását


Az egyik fotográfiai ösztöndíjas S. Faragó Gyöngyi Módos Gábor dicsérő (sárkányi kifejezéssel gratulaudáló) szavait hallgatja







Íme közbeszúrt képi válaszunk az egyik laudált utólagos felvetésére (hogy nála miért nem lábra mentünk), azt bizonyítandó, hogy az ő kecses lába sem kerülte el kitüntető figyelmünket :-)





A másik ösztöndíjjal most kitüntetett, Herbst Rudolf elkenődötten hallgatja Markovics Ferenc laudációját





A bennünket mindig hosszan untatni képes, ám ezúttal mellőzött Wehner Tibor művészettörténész további két elkenődött figurával


A háttérben: lovagi torna












Baricz Kati alulnézetben. Egyenesen Fonyódról vagy honnan érkezett ebben a cipőben









Fogadás is volt, mint mindig, a bemutatások után. Benkő Imre boros kedvvel de elkenődötten mesél valamit, amiből láthatóan egy szó sem igaz






A kislány, akihez a sáskaszószra és zabakására összesereglett vendégek borért jártak