Mióta – eleget csalódván már - nem sodródunk feltétel nélkül a tradíciókkal, mint eleink, azóta ki-kisodródik az ember a közös mederből, s ilyenkor felfigyel erre-arra. Nemcsak egyikünk-másikunk, hanem nyilván mindenki, de mindaz, amit észrevesz az ember, nem feltétlenül kerül a maga konzekvens helyére. Itt van például a szeretet a maga hagyományaival.
A szeretet társadalmi viszonyok közepette igen nehéz elem. Bár a társadalmi tudat az emberi szeretetnek gondját viseli, ennek a különös impulzusnak nincsenek, nem lehetnek szabályai. Lényege azonban van és tiszta fejjel kihámozható.
A szeretet olyan belső impulzus, mely által megvalósítunk, formába öntünk valamilyen összetartozást. Bármilyen lehet ez a forma, valós vagy virtuális, a lélek harmóniaérzékének közös határain belül, vagy félig azon kívül akár, s nem is biztos, hogy általa bármi fizikailag valós célnak be kell teljesülnie. Ám a szeretet legszebb réve mégis csak az, egy fizikailag valós cél..
Azt az indulatot, melyet szeretetnek véltünk-szántunk, de közönybe ütközött, ellenérzést váltott ki, gyakorta céljavesztettnek gondoljuk. Tisztább az érzelem őszintesége, ha nem tételez célokat, hiszen a szeretet impulzusa pozitív kísérlet valamiféle kapcsolatra, és a lélek leleménye szerint szégyen nélkül, emberi méltóságunk javára sugárzik, illetve, megbánni fölösleges, ha őszinte volt, mert mindenképpen megtisztelte tárgyát.
A szeretet formáját tekintve bármilyen lehet, de mindenek előtt olyan dolog kell hogy legyen, amit adunk, hiszen csak afölött van természetes hatalmunk. Szeretetünknek nem lehet érvényességi feltétele. Az efféle indulatok mind-mind az üzletelés tárgykörébe tartoznak. Az igazi - adakozó - szeretet gesztusának érvényességét nem lehet viszontszeretéstől függővé tenni. Vagy van érzelmi hullámod valaki iránt, és ezt áramoltatod a külső körülményektől függetlenül, formába öntöd leleményességed szerint, vagy pedig csak magad javát keresed valaki másnál, vagy talán csak erőtlen képzelődéseid áldozata vagy.
A kapott szeretet még akkor is pozitív impulzus, ha nem vágytál rá, de vaktában vagy illemből viszonozni veszélyes, mert lehet, hogy üzleti ajánlatot igazolsz vissza. "Én így, ha te is így meg úgy." A szeretet-üzletelésnek talán legkevésbé tisztátalan fajtája a viszontszeretés reményében tett gesztus, végül is szinte minden lénynek szüksége van a befogadottság érzetére.
A szeretet indulata más indulatok sokaságával osztozik lelkünk rezdülékeny felületén, melyet külső impulzusok sokasága ér, ezek interferálnak, befogadni, megszűrni, csillapítani, visszhangozni őket, más-más mértékben vagyunk képesek.
A hiúság fontos frófeaként számol a szeretettel, természetesen nem a magáéval. Nem ritkán a vallási álszentség is ebből merít. Itt leli fontos piacát az ajándék-ipar. Erre apellál az szociális önsajnáltatás is. Modern szeretet-kultúránk, motorikus szeretet-idomultságunk meglehet csinosítja az élet külsőségeit, olajozza a kedélyállapotokat, tompítja a kenyérharc fegyvereinek élét, de nem azt valósítja meg, amire a léleknek igazán szüksége van, ami igazán tiszta, ami nem hoz másnap megbánást, ami nem űz gúnyt magából.
A rutin persze egyben annak is ígérete, hogy a szeretet, mint törekvés napirenden marad, s a gépies gesztus egy szép napon talán igazi tartalmakkal töltődik meg.
A szeretet a civil társadalom egyik fontos intézménye – lehetne, kellene hogy legyen. Beszéljünk a szeretetről, tisztítsuk meg érzéseinket és gondolatainkat! Szabaduljunk meg szeretet-igényünkre rátelepedett szokásainktól! Az alantas fogyasztói-világ szeretetbizniszének járomszíjaitól! A tudatlanságtól, az önző, követelőző félelemtől, és legfőképp a szeretet-kampányoktól!
Tekintsünk a közelgő Karácsonyokon túlra! Győzzük le, törjük meg társadalomjobbító, szeretetjobbító gondolatainkkal az egész éves kampánycsendet!
Szívemből szóltál! Kívánok szép ünnepeket, szeretettel! :)
VálaszTörlésEzzel elleszek egy jó darabig, s nem akarnám Kati szavait ismételni, csak a második mondatát...
VálaszTörlésMilyen érdekes ez az összefutás. Ennek az évnek a legnagyobb ajándéka számomra kettőtök barátsága.