Kópia - jó pia

Ismét bebizonyosodott, hogy nem a fotó a fontos, hanem a kópia.

Illetve ez esetben a Kópia, egész pontosan az M.Horváth-Stalter kávézó, ahol néhány DériMiklós és PohárnokGergely fotó ürügyén jókat trécselhettek az ismerősök.

Déri és Pohárnok a megnyitó beszédet hallgatja

Stalter Gyuri (kó)piája

Én is kaptam...

Három füstölgő nő

Valaki eldugott (kó)piája az utcai ablakmélyedésben

Március 15

Most olvasgattam az alkotmány-tervezetet. Nemzeti alapvetés, de nemzetről, hogy mi az ma, egyetlen kukk sincs. Még bizakodom, bár semmi okom nincs rá. Én má' csak ilyen vagyok. Közben Vangelis Heaven and Hell-t hallgatom. Igen, mindig minden lehetséges.

SLIM EXPO

Igyekeztünk szigorúan csakis lábra menni, de néha mégis elkalandoztunk.

Drölma avagy öltés-nyelv

A nyelv, pontosabban a fogalmi nyelv birtokában talán megszólal az ember néha legbelül. Talán. Néha. Talán belekeverednek szavak is a képzetek áramlatába. Ám ítéleteket magamagában alighanem csak érzelmileg formál az ember. Hangosan kimondani nem lenne érdemes, mert a beszélt nyelv alapjául szolgáló fogalom-rendszer azonosságainkon alapul, azok közül is csak azokon, amelyek a szociális ideákat éltetni képesek. Mondjuk például, szeretet-éhség, béke, szorgalom, szolidaritás meg ilyenek.

A túlzott hasonlóság azonban az érdektelenség felé sodorja imázsunkat. A másmilyenség pedig - és ki nem másmilyen? - sokáig rejtve lappang és leginkább szenvedést okoz. A személy legbelül épp a szociális kudarcai mögül elővilágló mentségként keresi identitását. Azt, hogy ő miben más, mint többiek. És aztán - paradox módon - éppen ezt kínálja fel úgy, mint közösségbe tartozása jogosítványát.

Ha kifordíthatnánk sok tiszteletnek örvendő egzisztenciát: az ember érzéki alkotó tevékenysége is vagy bátor kaland vagy valamiféle védőbeszéd.

Azért merült fel most mindez elmémben, mert ellátogattam a Hajós utcába egyik kedves ismerősöm kiállítására, aki magát ősi tibeti kifejezéssel Drölmának, a szabadító anyának nevezi, és igen meglepődtem. 

Kovács Zsuzsa Drölma legbelsőbb érzelmeit, érzékei útkeresését tárja itt elénk - öltésekkel. Textilen, színes fonalakkal. Nem ábrázol, nincs formavilág sem, spirituális célozgatás sincs, csak sodródás varrótűjével a kiinduló formai felvetések, majd azok lehetséges értelme és a rájuk vetülő kételyek mentén.

Merem mondani: semmi köze a mi művészetünkhöz. Pontosabban ahhoz a formaérzékből fakadó ambícióhoz, amit ítészek, hatalmi mecénások, ideológusok, történészek - mondhatnám kéretlen és főleg önző - pártfogása mentén járomba fogott a civilizáció. Semmi köze ahhoz a művészethez, ami önmagát történeti folytonosság által alakítja és hitelesíti, amit számon tart minden művész, akár az által, hogy örökösének vallja magát, akár az által, hogy szembe fordul vele.

Drölma a textil szálai közt bujkáló tűjével nem tekint stílusokra: a benne legbelül lakozó ösztönöst mutatja fel. Alkotásaiból semmi mást nem érzek ki oly határozottan, mint azt, hogy ez az 5 éve tartó utazás, a fonalak szakadatlan alámerülése és felbukkanása egy ösztönös nagy magvalósulás. Nincs törekvés sem, csak út. Az a különösség nyilvánul meg itt, ami által az ember kitapintja legközvetlenebb viszonyát a ráció elől rejtve maradó valósághoz.

Az ítész természetesen beillesztéssel próbálja megtisztelni az ilyen tiszteletet ébresztő makacs megnyilatkozást. Feltételezhető persze, hogy van is valami szociális motiváció abban, ahogyan rákattan az ember a megmutatkozás efféle útjára, hiszen közösségi lények (is) vagyunk. Még ha eltekintenénk is teljesen a szociális befolyástól és meghatározottságtól, titkos záradék értékűvé lenne az maga, hogy miért is mutatjuk meg legbelsőbb utunkat másoknak.

Ám ilyen intenzív következetességgel művelni bármit is, mint Drölma teszi, ez a gyanakvó kívülállót leszereli és a ráérzések útjára csalja.

Végül is megformált alkotásokat felvonultató kiállítás tehát. A megnyitó ugyanakként hat, mint bármelyik: tolong a nép, szűk a pince, nem férünk a szónok közelébe, bömböl a baba, a tárlók fölött csókolóznak az egymást rég nem látott ismerősök. Mindez, ha meggondoljuk, ugyanúgy képes bosszantani akár, mint boldogítani.

A lét színe, mely - miként a keleti bölcselet számon tartja - egyszerre a maga visszája is.

Kik azok a PROFIK?

 Fúrja az oldalunkat, kik is azok a profik, akik kiadvány nyomtatási felbontású pályaműveikkel "veszik a merszet", hogy megküzdjenek a tehetségesnél tehetségesebb amatőrökkel, annak reményében persze, - és ez azért nem semmi! - hogy egyszer majd talán viszontláthatják fotóikat valami online magazinban.

 

Pályázat tehetséges amatőr és profi fotósok számára

Az Itt és Most Egyesület tehetséggondozó pályázatot hirdet tehetséges amatőr és profi fotósok számára! A pályázat célja: Tehetséges fotósok karrierjének támogatása.
Pályaművek:
A programban minimum 2000*1500 Pixels, maximum 5 MB méretű képekkel lehet pályázni az alábbi témákban:
- zöld technológiák - természetközeli életmód - természet
- a természet és az ember - utazás - család - Bolygónk - az Univerzum - építészet - művészetek (zene, film, képzőművészetek, design, színház) - természettudományok - belső világunk
Fejlődés- és fejlesztésorientált hangulatú, pozitív képeket várunk.
Legalább 3 kép, illetve fényképes önéletrajz benyújtása szükséges a sikeres pályázáshoz. Előnyt jelent, ha a pályázó magyar és angol nyelven is benyújtja pályamunkáját.
Pályázók köre: Amatőr és profi fotósok.
Benyújtás módja: Elektronikus úton: az ittesmost.egyesulet@gmail.com e-mail címre tömörített file formájában.
Benyújtás határideje: 2011. március 31.
Elbírálás: A pályaművek elbírálását egyesületünk nemzetközi partnerszervezete által felállított szakértői bizottság végzi.

A pályázat díjazása: Akiknek pályaművét a legsikeresebbnek ítéli a bíráló bizottság, lehetőségük nyílik majd egy nemzetközi szintéren havi rendszerességgel megjelenő online magazinban megjelentetni képeiket a későbbiekben.

Rorschach kiindulás

Dóró - Tomsó - Taskovics képzőművészeti kiállítás nyílt a Magyar Műhely Galériában. Kiindulás a Rorschach teszttől nekibátorodott tudatalatti.
Mivel mi minden foltban lábat látunk, imígyen gyümölcsöztetjük a látottakat :-)))

LÁBRA ?

ONLY WITH A CANON G














Mi? Hogy nőnap? Valami dereng...

FILOZÓFIÁRUL

A filozófia szerintem sem tudomány. A filozófia a világ magyarázata, s mint ilyen, olyan ideologikus, vagy ha tetszik, célirányos törekvéseknek szolgál hátteréül és alapjául, mint a társadalmi élettér berendezésére törekvő hatalmi politika és az emberi hitvilág berendezésére törekvő, intézményesült vallás.

A filozófus kenyeret, joggal csak ezektől remélhet.

TGM pedig a pörgő agy. A briliáns cápa-szellem. Ha nem úszhat szembe valamilyen árral, megfullad.

Felröppent a hír, hogy kizavarják az akadémiai státusz formában mindeddig neki kijáró éltető csatornából.

Sag' schon... gondolhatta volna az ember, ha nem kezdett volna őrült szellemi pörgésbe ő maga s a rémült cápasereg. Meg a barakudák is... meg a csipogóhalak.

hogy mér írom ezeket?
Ma valahogy nincs témám... :-))

Új kibontakozás

Most, hogy áll a kiállításom, és közelg a tavasz, kezdődhet az új kibontakozás!

(Még hogy én lúdtalpas... ! és hogy nincs előttem perspektíva...!)

12 savanyú nyalóka

(csak erős idegzetűeknek!)

Megjött! Végre megismerhettem! Illetve, végre tudom, hogy sajnos miről szól!

KÉRDÉSEK AZ ÚJ ALKOTMÁNYRÓL

Látszólag 12 kérdés, de nem:

12 beugrató kérdés, illetve nem is kérdés: 12 beugrató információ és egyetlen beugrató kérdés. Majd további 42 beugrató válasz!

De hát Uraim!... bocs, Hölgyem és Uraim! az Alkotmányról van szó, a legeslegfontosabb alaptörvényről; a szerződésről az állampolgárok és az állam... helyesebben a kollektíven vallott és deklarált értékek definiálásáról, továbbá a puszta preambólikus hitvallásnak gyakorlati értelmet adó jogosítványok definiálásáról és elosztásáról, sőt, még inkább alá-fölé rendeléséről a nép és az általuk delegáltakkal működtetett hatalmi struktúra között!

A hatalommal nem bírók számára alapvetően életbevágó kérdésekről szól az alkotmány. Lehet, persze, hogy csupán a reménykedés jogáról szól (hiszen a hatalmon lévők az ő jogi csűrcsavaró szerszámaikkal úgyis kijátsszák azt, ha akarják,) de mégis, az alaptörvény a törvény betűivel van tele!

Így hát kénytelen vagyok beugrani.

Lehangoló, hogy az egyetlen beugrató kérdés így szól: ÖN MIT GONDOL? Miközben láthatóan senkit nem érdekel odafent, hogy én mit gondolok.

A 42 beugrató válaszból 12 a leghülyébbeknek szól: "NEM TUDOM MEGÍTÉLNI A KÉRDÉST". Vajon, tudván, hogy erre a válaszra ikszelni az inautentitásunk nyílt vállalása lesz, hányan ikszelik be inkább akármelyik másik választ, azt a látszatot keltve odafent, mintha tudnák, mivel is jobbíthatnák sorsukat?

Olyan választható válasz, hogy ÉN EGÉSZEN MÁST GONDOLOG, mint amiről ezek a fentről diktált információk és kényszerpályás válaszok szólnak, vagy hogy: ÉN EGÉSZ MÁST TARTOK FONTOSNAK!, ilyen válasz lehetőség persze nincs! Aki másképp gondolkodik, az csak zavarná a hivatal-érdekű sematikus alkotmány-képet. Pedig egy ilyen lehetséges válasz beikszelése rávilágítana arra, hogy relevánsak-e, mennyire relevánsak ezek a kérdőíves felvetések és alternatívák a megszólított magyar társadalom szemében!

Komoly hiányosságokról árulkodik ez a - szabadjon mondanom - ügyefogyott kérdezősködés!
....

Bocs, Kedves Olvasók...!
Most ocsudtam rá, hogy ez az egész alkotmányos kérdezősködés a FÜRDŐSZOBÁba való (jobbra fent! :-)
hiszen ennél nagyobb befürdést aligha ígérnek a tavaszi hónapok.
Így hát lamentációim imént még itt olvasható zömét (alkotmányos jogaimmal élve :-)  áttettem a Fürdőszobába.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Időközben elküldtem dörgedelmes nyafogásomat az igencsak illetékes Szájer Józsefnek.

A postmaster azonnal aszonta:

Your message cannot be delivered to the following recipients:
  Recipient address: jszajer@europarl.eu.int
  Reason: Remote SMTP server has rejected address
  Diagnostic code: smtp;554 5.1.2 <jszajer@europarl.eu.int>: Recipient address rejected: Domain not found
  Remote system: dns;relay.invitel.net (TCP|10.4.0.200|39534|62.77.203.3|25) (Invitel a-Relay SMTP Server)

Nem tudja valamelyikőtök, hogy ilyen esetben mit kell gondolnom?