Korai hívás

Iramodom kenyérért a Klauzál téren át. Fél nyolc lehet. Ahogy befordulok a ruhakonténer mellett, csöng a mobil. Nem az enyém, és csak csöng, csöng, csöng.

Borzas ember kászálódik elő pokróca alól, mérgesen mered rám, aztán ráébred, hogy nála szól, hosszan kotor a pokróc alatt, a konténerből visszahorgászott rongyok között.

- Ki a f* az már hajnalba'? - indítja a beszélgetést. Aztán megszelídül kicsit. - Csókolom, asszonyom, nem az Imre beszél. Ez most nem az ő mobilja. Volt, volt, de most az enyém. Imrét? Ha itt volna sem adnám. Nem vagyunk már jóba. Ez itt? Ez nem lakás, hanem a Klauzál tér, kezét csókolom, és úgyszólván hajnalban. Aludnék, asszonyom, igen, itt a kutyasétáltató és a használt ruha konténer között, ha képbe' tetszik lenni. Ez van. Hajléktalan szálló? Hol él maga, asszonyom? Ott lopták el a mobilomat. Huawei P20. Sejtettem, hogy nem érdekli, csak mondom. Ezért van most ez a régi szar nálam, Imre súlyos tartozásai fejében.

Köszönöm figyelemre méltó érdeklődését. Bár nem tartozom magának beszámolással, nos, én az Astoria szálló egyik férfi vécéjében töltöm. Szerencsére a töltőmet nem lopták el. Igen, persze, ez van nekünk, a lelemény. A bejárás nem könnyű, minimum fésülködni kell, meg egy zakó. Igen, ma készülök éppen oda, és a kialvatlanság is elég feltűnő tud lenni, úgyhogy így kora reggel, ha nem haragszik, még aludni szeretnék. Képzelje, későn. Az operában voltam. Nem, nem vele, ő nem jár oda. De asszonyom, hagyjon már engem az Imrével. Fél nyolc sincs. Asszonyom, állj, nem érti?! Alszom! Hanyadszor mondjam még? Igen, így, ahogy a számon kifér. Miért, miért, mert maga felzavart. És most már egy hülye alak is bámulja itt, hogy maga szétcsöngette az életemet.

Lecsapja. Még mielőtt engem is, loholok tovább. Sejtem, szerinte hova, de nem, csak kenyérért, betevőért.

Negyed óra sem telik el, jövök a kajával visszafelé. A hajléktalan már sehol. (Hurrá, nincs leküzdendő személyiségi jog!)  

Talán elment zakót szerezni. Úgy látszik, az a telefon hívás mégis jó volt valamire. Igen, ez tart bennünket életben, a hozzánk szólás, a kapcsolat.

sitty-suttybolygó

Két markos férfi jött szembe ma, kora reggel a Piac utcában. Úgy tűnt, agyondíszített karácsonyfát cipelnek. Kicsivel később az a karácsonyfa már mennyezetről frissen letépett, ormótlan csillárnak látszott. Mobilom a zsebben, két kezem tele élelmiszeres szatyrokkal. Hát erről is lemaradok, gondoltam mérgesen, pedig micsoda kép!

Akkor majdnem felrobbantam, csakugyan, de most már azt mondom, sebaj, majd felelevenítem a hihetetlen történéseket szavakkal.

Nos, ez a giccsbe álmodott karácsonyfa, de hamarosan mint dúsan roskadozó kristályüveg csillár, csak növekedett és növekedett, és egyszer csak világosan láttam, hogy sem azt sem ez utóbbit, hanem egy galaxist cipel ez a két zsákmányörömben fürdő alak.

Pont úgy is festettek mindketten, mint a Bogár a Men in black című filmben, aki egy bizonyos galaxist jött megkaparintani, és ezért minden büdös disznóságra képes. Határozottan éreztem a fekete lyukat a gyomromban, ahogy elloholtak mellettem, de nem volt mit tennem. Szidva pechemet, mérgesen bandukoltam a piac felé.

Amikor azonban dolgom végeztével visszájára fordítám a Piac utcán való kutyagolást, megcsillant valami a járdán, s látom ám, hogy az csakis a galaxisból perdülhetett oda. Egy mágikus bolygó a holdjaival. Bár akaraterő dolgában messze esem a Bogártól, éreztem, hogy így, ahogy savanyúságostól jövök a piacról, felsőbb hatalom által kiszemelt vagyok, és sitty-sutty, zsebre vágtam a galaktikus kincset. 

A felsőbb hatalmasság akarta bizonyára, hogy mégis mutathassak nektek valamit ebből a képtelen kalandból.

P.O. 

Szökő

Először nem értettem, ahogy ezt megláttam, hogy mi is történik itt. Aztán rájöttem: szökőév van!

P.O.

konstrukció

Néha átláthatatlanok a felkínált kereskedelmi konstrukciók, de bizonyára épp ez a cél. Eladni bármit is egyre nehezebb, mióta ránk telepedett a fogyasztás-sürgető gazdaság. Nincs égen-földön annyi pénz, amennyi áru.

Versenyt fut pénzünkért a versenygazdaság összes szereplője, az OTP-től a sarki koldusig. Mióta tudjuk, hogy eltévedünk az 5 pontos betűkkel szedett pénzintézeti és más diktatórikus, de legalább annyira rébuszos sorok közötti olvasásban, az aláírásra kínált betűtenger láttán irányt váltunk, már ha van kis eszünk, illetve ha egyáltalán van alternatív irány.

Legtöbbször csak duma van, elszálló szó. Ez még bonyolultabb konstrukció.

Fékez a Mercedes a Dob utcában, rám is dudál röviden az indiai beütést mutató úrvezető.

- Merre van a Ferihegyi repülőtér?

Mutatom, merre van: jobbra a nagykörúton, aztán az Üllői úton majd balra. Az úr int, hogy félre áll.

Készséggel kiugrik a volán mögül, kezében a svájci Mayer&Bach kacsalábon főző konyhaedény készletének A4-es prospektusa. Meghallgatja, hogyan kell az Üllői útra vezető kis kerülőt megtenni a Mária utcán át, és enyhén akcentusos hálálkodás következik, majd megajándékoz a szép prospektussal.

- Köszönöm, isten Önnel...

- Adok edényt is - mondja, és már nyitja is a Merci csomagtartóját, ami meg van pakolva kétemberes Mayer&Bach dobozokkal.

- Nem kívánnék venni semmit - szabadkozom, de ő ingyen akarja adni a tucat darabos készletet.

- Csak a dobozt kell visszakapnom.

Hoppá! Ezen megütközik a rendszerváltás óta sokat dörzsölődött ember. Doboz nélkül azt a sok edényt nincs hogyan elvinni. Hazacipeljük tehát a dobozt, nyilván jön az indiai ősökkel büszkélkedő, jól öltözött úriember is, hogy a dobozt visszaszerezze. Hol pakolunk ki? Naná, hogy otthon.

- Köszönöm, nem kérek semmit - zárom le a kibontakozó interakciót, és már távolodnék, de ekkor előkap egy kisebb prospektust, és az A4-est visszaveszi.

Többé aztán nem látjuk egymást.

Kicsit bánom már, hogy nem vallattam tovább a helyzetet. Mert egy kereskedelmi konstrukcióhoz volt szerencsém kétségtelen, és már sosem tudom meg, hogyan bontakozik ki itt a vásárlás. Az is nyitott kérdés marad, hogy az úrnak volt-e valóban bármi keresni valója Ferihegyen. És főképpen, hogy az előre jól elgondolt konstrukció melyik mozzanatában rejlett volna a nagy átverés.

Mi lett volna, ha azt mondom, hogy csak a legkisebb bögrét kérem, vagy épp hogy pont az üres dobozt? Volt erre is előre eltervelt sakklépés?

Gyakorlatias hozzátartozóm azt kérdi a történet hallatán, felírtam-e a rendszámot. Mert hogy ha hírét vesszük, hogy átvertek szegény öregasszonyokat holmi konyhakészletekkel, tudjunk a rendőrségnek tippet adni.

Hát igen, erre nem gondoltunk. Talán mert szegény már igen, de szegény öregasszony még sosem voltunk.

Na, igen, ha ott lett volna GÖELEVEN! Neki ilyen dolgokhoz több esze volt, mint nekünk. Ha nem szólítja magához idő előtt az Erodálódás, most biztos lenne fotónk.

Esti nekifutás

Rossz a nappal mérlege, ha folyton csak ültél.

Kell kis esti nekifutás. Az irány mindegy, csak emelkedjen a mellkas, mozogjon a láb.

Másra is jó ez: elmédet szellőzteted át a megpillantás friss impulzusai által. Pillanat értékű, ártatlan adok-kapok. Megpillantható vagy, benyomást keltesz te is, szerencsés esetben anélkül, hogy elköteleznéd magad bárkinek, bárminek.

Szellőtől dülöngélő kartonfagyi.

Fontos, hogy ne akaszkodjon rád lassító személy, épp elég, hogy elmédre csimpaszkodik a test. Ne akarja folyvást megosztani magát valaki személyes hallásteredben. Az ember ilyen: pofázni, leginkább ő magáról pofázni akar, ha nincs egyedül. Magát akarja őröltetni más elmék malmaiban.

Legjobb tehát meglógni mindenki elől, a képzelet kis seprűjével szétzilálni lépteid nyomát.

Íly szerencsés körülmények között, míg az ember a zebránál zöldre vár, képes ellebegni a tárgyias valóság közeléből. Rálátása támad mindarra, ami élete s a körötte rajzó dolgok közt feszül.

A lényegre.

A lényeglátás indikátora az elégedetlenség.

Az emberélet szerteágazó gyakorlatának értelme nagyon sok szálon méretik.

Távol tartani a hiányérzeteket, csak egy apróság a sok közül. Elmédre csimpaszkodik, követelőzik a test. Békére bírni a testet, sok-sok manővert igényel ez, és szakadatlanul.

Ha növeled sebességedet, növekszik az idegen áramlás körötted.

Egymást láncszemező ifjú kisujjak.

Csendes futtában hirtelen érezni kezdi így az ember, ki nincsen jelen. Társad, szerelmed, barátod, bizalmasod, fontos riválisod, kinek mije van. Valójában kicsodád van, kicsodáid vannak, mit halásztál ki a társulások sargasso tengeréből?

Ha nincs ilyesmid, a kérdés az esti valóságon messze túlról rád mutató kérdéssé lesz.

Ha egyedül kódorogsz, s ha üres is a zsebed, de lóg egy fényképezőgép a nyakadban, talán nem vagy magányos. Talán... már ha olyan vagy.

Beágyazva egy Bankomat a Húspalota kirakatába.

A szürkülő alkonyatban minden azt mondja: állj! Elegendő sok pénzzel megvásárolhatod a vendégszeretetet. Bizonyos illatok, bizonyos figyelem auráját. Bírások kellető-birkái bégetnek rád a kirakatokból. A pénz fontos, és ha nincs, nem terem a kényszerű pillanat nyomása alatt. A vendégszeretet veled van, míg az asztaltól fel nem állsz. Na igen, jó, ha van miért felállnod.

Csikkek befőttes üvegben.

Ha nincsenek kitűzött céljaid a cselekvő időben, az később megbosszulja magát. Idegen érdekű feláldozások zsákutcáiba tévedhetsz. A legfontosabból veszíthetsz el, mire kikeveredsz onnan: életidődből.

Nem árt, ha ma kicsivel többet tudsz, mint amennyit tegnap tudtál. Az is megteszi, ha ma kicsivel kevesebbet tudsz, mint amennyit holnap fogsz :-)

Csapzott, ápolatlan fej a lottózó lépcsőjén.

Szabadság. Sokféleképp értődik. Az egyéni szabadságnak gyakorta vet korlátot a kollektív lét. Érthető: egyéni tetteid nem korlátozhatják mások szabadságát - legalább is egy szimmetrikus morál vezérelte emberi világban.

Szabadság dolgában az ember gyakorta önmaga által korlátolt. Jóvátehetetlen hiba, ha későn veszed észre, hogy a cselekvés szabadsága helyett csupán a menekülés szabadságával bírtál.

A korlátok formális eltávolítása azonban nem adhat választ arra, hogy mi is volna a szabadság. A legfontosabb, hogy érezned kell, van vagy nincs neked.

De csitt! Nem szabadegyetem ez, csupán a mit sem sejtő estében pörgetjük járóizmainkat!

18 monográfia, 18 napszítta borító-kunkor a galéria kirakatában.

Ha már nem vagy kerék a társadalom tengernyi mechanizmusának valamelyikében, vannak-e legalább napra készen ápolt ismeretségeid, s vannak-e az ismerőseid körében tehetősek? Akik mozdító erővel bírnak a közéleti mechanizmusokban, ha utadat állja ellenérdek, apparátusi közöny, a bürokrácia.

Cserjék - „Kérjük, vigyázzon rá Ön is!”

Vannak-e elveid, s olyasmik-e ezek neked, amikért érdemes odaáldozni magad? Az elvek a hűség kaparófái. Macska nem ismer ilyet. Kutyák talán igen.

Van-e kutyád? Sőt, vannak-e olyanok, kikért a felelősség nemessé edző terhét viszed?

Kádár aszonta: Te csak csináld, amit mondunk, a felelősség a miénk. Mintha a gerincünket olvasztották volna ki. Az ember természetes joga, hogy hordozhasson éltető felelősséget valamiért, de leginkább valakikért.

Zsírbontó szalon.

Légy becsületes! Ezt is fikázzák már sokan: deffenzív attitűd, és kifejezetten hátrányos a becstelenséggel szemben. Már rég nem a morális kölcsönösség tartja össze az emberi közösségeket. Törvény mit kezdjen íratlan szabályokkal? Betör a fegyver mindenhová. Törvény mit kezdhet a fegyverekkel?

Elmásul az értékrend - Prokop Péter szóhasználatával.

Tarts lépést, de őrizz meg valamit! Legyen kulturális identitásod!

Légy érdeklődő! Tégy úgy, mintha osztoznál a divatos eszmékben!

Pénzért nem lehet boldogságot venni, de fröccsöt igen!

Nem tudni semmit arról, amit nem becsülünk vagy netán megvetünk, ez rossz struccpolitika. Ez, még ha érted is a világot, nem jár kompetenciával. Tudni milliárd haszontalan, önmagáért való dolgot, úgy, hogy nem kavar össze, és közben szemfülesen adni-venni az információkat, így volnál az órák ketyegéséhez láncolt nyugati civilizációnak fényben fürdetett haszonállata.

Az emberi világ forgása: okostojás helyet cserél okostojással.

Sziklányi kerámia som elárvult kultúrszalonban.

Érték lehet a saját út is. Lehetsz csodabogár, csak ne nézz ki annak. A csodabogár a konvenciók, a nivellálhatnékosok zaklatásának van kitéve. A csodabogárság lemondással jár. Mélázhatsz, csak tégy úgy, mintha pörögnél! Nézz ki művésznek!

Polónyomás.

Légy toleráns a másság iránt! Na igen, légy, de ne tűrd a másság intoleráns támadásait! Ez a legnehezebb feladvány.

Légy szelíd, lakozzék béke benned, de légy erőteljes, hogy megőrizd territóriumodat! Ez is ellentmondás.

Kék ing alól bank falára csorduló vizelet.

Légy valamilyen, minimum karakteresen semmilyen!

Légy légy!

Légy szemtelen!

Ikszben társalgó fekete harisnyák.

Légy szemes, napi siker orientált. Ne restelld hajhászni is, ha bujkál előled.

Légy világpolgár, ne tartozz sehová, ne rombolhassák le a hazád!

Amikor hazaértél, azért majd tekints körül, miről szól az eddigi életed! Gyökeres fordulatot egy esti séta aligha hoz!

ODA-VISSZA

Helyszín a belvárosi úttest. Az esemény A gyalogos és B bicajos konfliktusa a zebránál, ahol majdnem baleset történt, s ezért felszikrázott, de már el is ült a szóváltás.

A, ím már magában:

Hiába törnéd be azt a liberális pofáját, amiért tesz a szabályokra, mert már csökött az agya, ez már nem tanul. Másokra direkt nincs tekintettel. Ha megkapná, amit érdemel, egyre piszokabb lenne.

B, ím már magában:

Hiába törnéd be azt a konzervatív pofáját, amiért tesz a szabadságjogokra, mert már csökött az agya, ez már nem tanul. Másokra direkt nincs tekintettel. Ha megkapná, amit érdemel, egyre piszokabb lenne.

döglött dolgok

Azt a döglött motorkerékpárt, ami imént még sápadt zölden hevert a járda közepén, már visszatámasztotta valaki az oszlophoz, de látszott. hogy nincs benne semmi élet. Kevéssel odébb a szél döglött újságokat kavart, tele döglött mondatokkal. Két alak közeledett a graffitis tivornyákba beledöglött árkád felől. Szél borzolta, eleven pocsolyában tükröződött döglött ábrázatuk. Az éj leple alatt letépett s arcára borított Csányi utcai szeméttartó, ami mindig is döglődött, de így is tudott okozni csalódásokat, elorzott szemetei után tátogott az alant somfordáló porban. Még nem adta fel, mentő-szemetelőjére várt.

A távolból közeledtek a sárgakabátosok. Az eleven vízsugarak csapkodását nem állták a döglődő újságlapok, ám egy-két, már három-négy napja döglött kutyaszar makacsul kitartott. A nagynyomású vízágyút, miként a nyomában tébláboló seprűs hordát a döglött sörös korsó is szerencsésen megúszta.

Reggel tíz lehetett. Ma még csak egy kávét ittam, döglődött bennem a gondolkodás. Mintha lezavartak volna valamiért...

Ezzel aztán ki is húzták a méreg-gondolatomat. Emberfal kell a gondolatnak, a szónak, nem döglött utca! Emberfal, amiről visszaverődik a gondolat, különben minek gondolni bármit is?

A nyelv külön-világ levében főnek a szavak. Itt tehetetlen a gravitáció. Az ember szabad, azonos hőfokon levők közt a semmi is jól megbeszélhető. Aki épp hallgatja, hogy mit ugat amaz, az serényen asszociál, s fogást keres okosabbsága ölelésének. Új szavakat dobál a nyelviség forrongó levébe, és e fortyogásban aztán, ha nem csapkod a kéz is, nagyobb baj nélkül eltelik az élet.

Mindehhez szerencse is kell.

Közben ittam egy feketét odaát, a turistátlan, döglött reggelbe bátran belenyitó kiskoszosban, de sem ott, sem itt, az utcán, köröttem nem döglődik ma még senki.

A döglöttekhez meg nincs mit szólnom, azok a múlt napok temetetlen döglöttei.

Döglött újságok. Életre keltési kísérlet

Döglött söröskorsó

Döglött konkurencia

Utcánhever

Sikeresen túl vagyunk a neoklasszikus korszak magnyitásán,
úgyhogy előttünk a vízözön :-)

Herbst Rudolf gazdag bepillantást enged a facebookon

Figyelmünket ismét az élet apróságai felé fordíthatjuk:
itt van mindjárt egy szikrányi a sorbanállás bölcseletéből, annak, aki tud olvasni az apró jelzések sokaságából::

Lábjelzés annak egyértelművé tételére, hogy nekünk ott hátul még jó sokat kell várnunk.

Friss-aszfalt járó városiak harca az ösvény jogáért