konstrukció

Néha átláthatatlanok a felkínált kereskedelmi konstrukciók, de bizonyára épp ez a cél. Eladni bármit is egyre nehezebb, mióta ránk telepedett a fogyasztás-sürgető gazdaság. Nincs égen-földön annyi pénz, amennyi áru.

Versenyt fut pénzünkért a versenygazdaság összes szereplője, az OTP-től a sarki koldusig. Mióta tudjuk, hogy eltévedünk az 5 pontos betűkkel szedett pénzintézeti és más diktatórikus, de legalább annyira rébuszos sorok közötti olvasásban, az aláírásra kínált betűtenger láttán irányt váltunk, már ha van kis eszünk, illetve ha egyáltalán van alternatív irány.

Legtöbbször csak duma van, elszálló szó. Ez még bonyolultabb konstrukció.

Fékez a Mercedes a Dob utcában, rám is dudál röviden az indiai beütést mutató úrvezető.

- Merre van a Ferihegyi repülőtér?

Mutatom, merre van: jobbra a nagykörúton, aztán az Üllői úton majd balra. Az úr int, hogy félre áll.

Készséggel kiugrik a volán mögül, kezében a svájci Mayer&Bach kacsalábon főző konyhaedény készletének A4-es prospektusa. Meghallgatja, hogyan kell az Üllői útra vezető kis kerülőt megtenni a Mária utcán át, és enyhén akcentusos hálálkodás következik, majd megajándékoz a szép prospektussal.

- Köszönöm, isten Önnel...

- Adok edényt is - mondja, és már nyitja is a Merci csomagtartóját, ami meg van pakolva kétemberes Mayer&Bach dobozokkal.

- Nem kívánnék venni semmit - szabadkozom, de ő ingyen akarja adni a tucat darabos készletet.

- Csak a dobozt kell visszakapnom.

Hoppá! Ezen megütközik a rendszerváltás óta sokat dörzsölődött ember. Doboz nélkül azt a sok edényt nincs hogyan elvinni. Hazacipeljük tehát a dobozt, nyilván jön az indiai ősökkel büszkélkedő, jól öltözött úriember is, hogy a dobozt visszaszerezze. Hol pakolunk ki? Naná, hogy otthon.

- Köszönöm, nem kérek semmit - zárom le a kibontakozó interakciót, és már távolodnék, de ekkor előkap egy kisebb prospektust, és az A4-est visszaveszi.

Többé aztán nem látjuk egymást.

Kicsit bánom már, hogy nem vallattam tovább a helyzetet. Mert egy kereskedelmi konstrukcióhoz volt szerencsém kétségtelen, és már sosem tudom meg, hogyan bontakozik ki itt a vásárlás. Az is nyitott kérdés marad, hogy az úrnak volt-e valóban bármi keresni valója Ferihegyen. És főképpen, hogy az előre jól elgondolt konstrukció melyik mozzanatában rejlett volna a nagy átverés.

Mi lett volna, ha azt mondom, hogy csak a legkisebb bögrét kérem, vagy épp hogy pont az üres dobozt? Volt erre is előre eltervelt sakklépés?

Gyakorlatias hozzátartozóm azt kérdi a történet hallatán, felírtam-e a rendszámot. Mert hogy ha hírét vesszük, hogy átvertek szegény öregasszonyokat holmi konyhakészletekkel, tudjunk a rendőrségnek tippet adni.

Hát igen, erre nem gondoltunk. Talán mert szegény már igen, de szegény öregasszony még sosem voltunk.

Na, igen, ha ott lett volna GÖELEVEN! Neki ilyen dolgokhoz több esze volt, mint nekünk. Ha nem szólítja magához idő előtt az Erodálódás, most biztos lenne fotónk.