döglött dolgok

Azt a döglött motorkerékpárt, ami imént még sápadt zölden hevert a járda közepén, már visszatámasztotta valaki az oszlophoz, de látszott. hogy nincs benne semmi élet. Kevéssel odébb a szél döglött újságokat kavart, tele döglött mondatokkal. Két alak közeledett a graffitis tivornyákba beledöglött árkád felől. Szél borzolta, eleven pocsolyában tükröződött döglött ábrázatuk. Az éj leple alatt letépett s arcára borított Csányi utcai szeméttartó, ami mindig is döglődött, de így is tudott okozni csalódásokat, elorzott szemetei után tátogott az alant somfordáló porban. Még nem adta fel, mentő-szemetelőjére várt.

A távolból közeledtek a sárgakabátosok. Az eleven vízsugarak csapkodását nem állták a döglődő újságlapok, ám egy-két, már három-négy napja döglött kutyaszar makacsul kitartott. A nagynyomású vízágyút, miként a nyomában tébláboló seprűs hordát a döglött sörös korsó is szerencsésen megúszta.

Reggel tíz lehetett. Ma még csak egy kávét ittam, döglődött bennem a gondolkodás. Mintha lezavartak volna valamiért...

Ezzel aztán ki is húzták a méreg-gondolatomat. Emberfal kell a gondolatnak, a szónak, nem döglött utca! Emberfal, amiről visszaverődik a gondolat, különben minek gondolni bármit is?

A nyelv külön-világ levében főnek a szavak. Itt tehetetlen a gravitáció. Az ember szabad, azonos hőfokon levők közt a semmi is jól megbeszélhető. Aki épp hallgatja, hogy mit ugat amaz, az serényen asszociál, s fogást keres okosabbsága ölelésének. Új szavakat dobál a nyelviség forrongó levébe, és e fortyogásban aztán, ha nem csapkod a kéz is, nagyobb baj nélkül eltelik az élet.

Mindehhez szerencse is kell.

Közben ittam egy feketét odaát, a turistátlan, döglött reggelbe bátran belenyitó kiskoszosban, de sem ott, sem itt, az utcán, köröttem nem döglődik ma még senki.

A döglöttekhez meg nincs mit szólnom, azok a múlt napok temetetlen döglöttei.

Döglött újságok. Életre keltési kísérlet

Döglött söröskorsó

Döglött konkurencia