kereskedelmi haiku

címmel és több versszakkal, olyan magyarosan

Ha van eladó lakása, hívjon a lenti számon 

 

Nullahat hetven

három hatvankettő hét

kettő nulla hat.

 

Nincsen? Oly nagy kár!

De azért ne adja fel!

Számom tegye el!

Nézem a tévét

minek nézem!?

Ma reggel eszembe ugrott minden időm legmúlandóbb értékű tizenhétszótagosa:

Merkel, menned kell!

Soroséval vetekszik

a kártevésed.

Haikufélék

Május 10.-én megnyílt a kiállításom a Fészek Klub Herman termében.

Molnár Évával, a Fészek galériák tiszteletbeli és örökös kurátorával Erős Péter e-tévé kamerája előtt megnyitjuk a kiállítást.

Leborulok a camera obscura nagysága előtt, melyben 1959 őszén fordultunk meg először Molnár Évával

Kisebb részlet a Herman terem köríve mentén mélységben elrendezett haikufélék sorából

Herbst Rudolf fotóművész felvételeiből készült kollázs, melyen megmutatom a haikuírás végtelen messzeségéből vissza vezető kiutat.

A fotókat Herbst Rudolf készítette, szíves engedelmével bátorkodtam közzétenni blogomban

Még egy kis játék kínálkozik a kiállítással kapcsolatban:

Melyik a helyes válasz?
A képen
1. Macesz gombócok, 2. vulkáni tufagöröngyök vagy 3. képkeretek
láthatóak.
Aki figyelt a kiállításomra, tudja nyomban. :-)

Haiku verseny

A magyar haiku rendezvényekre, melyek mögött jórészt az idén harminc éves Magyar-Japán Baráti Társaság áll,  gyakorta kerül sor a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban.

Az idei haiku nap alkalmából Dr. Vihar Judit, a társaság elnöke beszélt arról a kicsiny létszámú, de annál bennfentesebb jelenlévőknek, mit is kellene tennünk, hogy "a haiku tényleg szárba szökkenjen itt Magyarországon".

Ezen eltűnődtünk. A szárba szökkenés vajon hol kezdődik, hiszen már klasszikus minősítésre méltó haiku életművek zárultak le nálunk, például Fodor Ákosé. Az is lehet, a haiku írásnak tömegmozgalommá illik válnia. De hiszen rengetegen ontják nálunk a haikut, tehetségesnél is buzgóbb amatőrök meg profinak nevezhetők. Haikura szakosodott, magát A haiku kiadójának nevező formáció is virágzik. Maradjunk annyiban, hogy ez a szárba szökkenés ("szárba szökkenjen") szóvirág. És pont öt szótag! Kezdő hangütésnek talán valóban jó.

Vihar Judit elmondta, hogy a haiku íráshoz nem alliterálni kell minden áron, a legfőbb irányadó, hogy legyen benne költői erő. Ez világos, és mi magyarok mindig is jók voltunk ilyesmiben, csak a költői figyelem és vele az erő nálunk hagyományosan máshová koncentrál, mint a japánoknál.

"Ne cicomázzuk a verset, mint egy karácsonyfát!"

Ezek szerint ezt csináljuk, legalább is egyes magyarok, és feltűnően sokan, ha már így kellett szóba hozni :-)

A haikunak két nagy csoportja van és ehhez kötődően Japánban 4 klasszikusa:

A Number One Macuo Basó a 17. századból. Előtte a japánok a láncverset szerették, amiben központi elem volt az 5-7-5 morából álló (ennek nálunk a szótag a formai megfelelője)  hokku. Az alkalmi társaságok tagjai akár kimerülésig is rögtönöztek az előttük versben megnyilatkozó valamelyik versszavához kapcsolódva.

A korai időkben vidám első versszak vált később önállóvá. Basó tette igazán naggyá, ünnepélyessé, széppé. Több haiku iskola is keletkezett.

A haiku egyik csoportját képező versek követik a Basó koráig visszanyúló szabályokat. Az első szabály a szótagszám kötöttség, de - idézzük Vihar Judit szavait: "ha véletlenül nem hét szótag van a középső sorban, hanem nyolc, de gyönyörű a vers, akkor semmi baj... Legyen minden természetes. És a hagyományos haikuban nagyon-nagyon fontos, hogy a haiku valamelyik évszakról szóljon. A japánok nagyon büszkék arra, hogy négy évszak van náluk.(!!! :-) - a szerk.) Mi elfogadjuk, nálunk van ugye nyár, tavasz, ősz, tél, satöbbi. ( :-) - a szerk.) Mi inkább bosszankodósak vagyunk, nekünk soha nem tetszik semmi, s akkor azt mondjuk, ááá, már megint itt van ez a tavasz, jaj, hát hol tavasz ez? Itt semmi nem történik. Nyáron: jaj, már megint negyven fokos hőség van, de rossz ez a nyár! Télen: jaj, ilyen hosszú tél, megint fázunk! A japánok azt mondják: ezt kaptuk, ezt kell kihasználnunk, evvel kell élni, és mosolyognak hozzá, és bizony így sokkal több eredményt lehet elérni talán."

Vihar Judit elmondta, hogy minden évszakhoz vannak évszak-szavak (évszakonként kötetet töltenek meg!) tavaszi haikuba tavaszi évszak-szó kell. Cseresznevirágzás a legkedvesebb japán évszak-szó. A japánok tavasszal "az időjárás jelenrésben nem azt nézik, hogy most milyen idő lesz, hanem, hogy hol tart az országban a cseresznyevirágzás".

A másik nagy haiku csoport kialakulása 1860 után kezdődött, amikortól a császár beengedte az európaiakat és az amerikaiakat Japánba, s velük "betódult a nyugati kultúra". "A japánok tízszer jobban majmolták az európai és amerikai kultúrát abban az időben" mint mi a rendszerváltás után. Akkor kezdtek el szabadverseket írni, és feledésbe merültek a hagyományos japán műfajok, így a haiku is. Ekkor jelent meg Maszaoka Siki költő, a negyedik klasszikusnak mondott haiku mester, aki visszaterelte a japán költőket a hagyományaikhoz. Ő adta a hokkunak a máig virágzó haiku nevet. Huszonkétezer haikut írt, bár élt mindössze huszonvalahány évet!  "Ha ő nincs, akkor a haiku sincsen ma, mert ő terjesztette el nyugatra... Hozzánk angol, francia költőkön át jutott el a haiku, és Kosztolányi a Nyugat első nemzedékének egyik fő képviselője tette ismertté." Ekkortól terjedt el hát nálunk.

A modern haikuról részletesebben Czifra Adrienn mesélt. Szavaiból úgy tűnt, hogy a japán költők számára kemény próbatétel a klasszikus haiku hagyományokon túllépni. Különösen, mert a klasszikus hagyományaikban gyökerező kötelességüknek tekintik a modern haiku írásban a világnak irányt mutatni. Érzékeltetésül megemlített Czifra Adrienn egy modern haikut. Sokat mondó:

Nézem a folyót,

kezemből földre csúszik

lassan a banán.

 Hát igen! Ezt a modern egyszerűséget azért még majd utol kellene érni.

Az idei haiku nap nagyszerű meglepetése volt, hogy a képre írott haikuval operáló haiga műfajában, a felnőtt verseny-kategóriában kedves barátunk, Hajdú Gabriella nyerte az első díjat.

Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy sok, helyenként  ügyefogyott és ez által bátorító haikunkkal sikerült felhívni figyelmét erre a szép költői formára.

Vihar Judit a Hopp múzeum tavaszias színpadán

Haiga rögtönzés a múzeum udvarán 

Zapcsák Feri kalligrafikus ecsetei

Hajdú Gabi első díjas alkotása a Hopp Múzeum utcai kerítés-tárlatán

D-Vektor Hajdú Gabriella első díjként kapott japán poszterével

















ráadásként: Hajós Gabriella által megzenésített Basó haiku (RáczIstván fordítása)
Sima víztükör/béka ugrál a parton/megcsendül a tó.

GÖELEVEN utoljára

Szombaton rendezték a 2.Magyar Haikunapot a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban.
Az előző naphoz öltöztünk, kétszer fagyott le a derekunk ezen a februárba illő napon, azóta nyomjuk az ágyat.

A 10 órás kezdésre várakozva először a szombat édesanyja majd Josef Koudelka jutott az eszünkbe.

 Vihar Judit, A Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke
téli menetfelszerelésben végre beindítja a Haikunapot.

A hiánytalan befogadás érdekében minden haiku kétszer hangzik el a színpadon.
A felolvasás valamiféle ritus színezetét ölti.
Képünkön Vermes György haiku szerző, aki rá se hederít az időként elnéptelenedő nézőtérre: órákon át képes rendíthetetlenül olvasni alkotásait.

A múzeum szép kertjének egy másik szegletében Kelet-Ázsia fan-ek bűvölnek egy japán kártyalapot.

Haiku haibun ollóval, ragasztóval
Az egyik díjazott versenymű:

A holdnak fénye
cikk-cakkosra szaggatja
tájkép álmomat.

Szabó Aida haiku szerző mintha érezne valamit, főhajtásával mintha már GÖELEVENT gyászolná.

GÖELEVEN élete legutolsó lövése Vihar Juditot ábrázolja. Fókuszt már nem állított, optikáját többé nem húzta be.

Az utolsó fotók egyike. A lábramenés volt a szenvedélye.

GÖELEVEN egyik utolsó felvétele:
mintha gyászdal kottaképe lenne

Az ifjú GÖELEVEN, amikor még önfeledten játszadoztunk.
Nyugodjék békében!

első jel

Úgy hozta a szerencse, hogy számunkra ez az új esztendő is a haiku írás éve. Kedélyünk még nem pörgött fel, de szótagjaink már a helyükön vannak.

Történetesen

Hideg-csont falak

közt tavasz első jele

döglött légyre vár.

Virágozzék minden valóság!

Bemutattuk (mi: D-Vektor és Pesövé Ofszi) 200 fotó témájú haikunkat a Mai Manóként becézett Magyar Fotográfusok Házában. 
Kiküldött de mégis visszatért munkatársunk, Siklós Péter ebből az alkalomból elkészítette első képregriportját, amit mi magunk láttunk el képföléírásokkal.

Végezetül álljon itt e kiváló képregriport összegzése:

Fotóhaikuk

Szombaton is dolgozom. Sűrítem intermediális meglátásaimat.
Jelenleg ez a helyzet:

                                         Író muzsikál.

                                     Szegett kedve billen

                                        tyűktől ajzódik.

haikuról

Japán költészet

termékenyítően hat

más kultúrákra:

Fehér haiku

csordul ébenfekete

verslábak között.

Világhaiku haikuvilág

A tenger világa címmel japán-magyar kiállítás nyílt az Erzsébetvárosi Közösségi Házban. NACUISI BANJA japán költő, a Világ Haiku Szövetség igazgatója tengermélyi lények előtt tisztelgő haikuihoz Pápai Éva képzőművész készített akvarell illusztrációkat.

A közönség Banja haikukat hallgathatott japán, angol és magyar nyelven.

A látszólag - és haikuiból ítélve is - gyermeki lelkű Banja örvendezve hallgatja saját haikuit.










A megnyitón a Magyarországi Japán Tea Egyesület URASENKE* teaművészetet oktató és népszerűsítő teaiskolája mutatta be a japán teafőzés szertartását.

Rajzó-Kontor Kornélia celebrálja egy csésze tea elkészültét

Kóstoló, sajnos, csak az illusztris vendégeknek jutott.
Képünkön balra Őexcellenciája Ito Tecuo nagykövet








Belekukkantottam az egyik kézbe vehető haiku kiadványba és a következő meglepő kép fogadott:

Aki megmondja, hogy a japán sorban hol a Frankfurt szó, az már ugyancsak tud japánul :-)











Ennek nyomán a következő homályos gondolatokkal távoztam:

Az ízlelést, ami az italokban rejlő érték befogadásához kell, a természet eredendően adja. A látvány esztétikai sajátosságai is szembeötlenek mindenkinek (legfeljebb nem értékeli).

A nyelvet nem a természet adta nekünk, ezért a befogadása tanulás nélkül lehetetlen. Ahány földrész, annyi útja a valóság fogalmi leképezésének és a valósághoz való viszonyunk nyelvi gyakorlatának. Nincs formai azonosság, nincs a formateremtő költők számára hiteles átjárás a nyugati világ és a Távol-Kelet nyelvei között. Csak az értékek meghitelezése és a baráti gesztus az egyetlen út a költő számára. Bár kérdezősködtem kicsit, ezen az esten is homályba veszett, hogy a haiku 5-7-5-ös szótagrendje miért lett kötelező forma nálunk, nyugaton, mikor a japánok lám, a haikuikat egyetlen egyenes sorban nyomtatják.

Aki ennél több hiteleset tud a dologról, az majd írjon!

*

Chadō, Sadō, Chanoyu －　茶道・茶の湯

A teaművészet - japánul Chadō - a tea készítésének, felszolgálásának, s elfogyasztásának egy olyan szisztematikus módszere, melyben számos művészet és filozófia egyesül, ötvöződik egymással.
A chadō eredetének, történetének áttekintése, valamint lényegének tömör ismertetése előtt mindenképp elengedhetetlen egyfajta elhatárolásba, választóvonalak meghúzásába kezdeni. Szükségszerű a zöldtea hétköznapi értelembe vett fogyasztásának és a teakészítés - felszolgálás - elfogyasztás művészi keretekbe foglalt formájának elkülönítése, azok tiszta elhatárolása. Egyesületünk az Urasenke teakultúra, azaz a művészet hirdetésével foglalkozik. Értelemszerűen így a továbbiakban a tea szó alatt nem annak a hétköznapi fogyasztását értjük, hanem arról, mint művészetről írunk, beszélünk. Arról a művészetről, melyben az évszázadok során számos japán tradicionális művészeti ág fonódott össze, mely kapcsolódó művészeti ágaknak (azoknak a teaművészet részét képező elemeiből) így idővel kialakult egy-egy sajátos, a teaművészet szabályainak megfelelő „változata", formája.
elérhetőség: urasenke.hu
 

tea for one

Tea kettesben az igazi.
Csak egy pillanatra futok fel a konyhából, hogy mittudomén....
és két óra múlva ötlik eszembe, mit is akartam. Teázni egyedül.
Csevegek, konzultálok, ígérek ezt-azt Felíciának, és közben - nincs, ki rámtörné ajtaját az aggkori dilinyónak- fortyogva olvadnak odalent a vize elillant teáskanna műanyag tagjai.
Kuka! - sommázná a teendőket fiam.

Hagyom hülni előbb. Még jó, hogy nem ég a lakás!
S mérgemben ím egy haikufüzért eleresztek:

Száll a Nap alá,

gurul a kecskebogyó.

Fülelsz? Nesze vers!

Hanyatló kedves,

révbe érsz ajkán, hosszú 

árnyat vet a csók:

frissen vágott tyúk

két szeme tört tükrében

költetlen tojás.

Fénykarddal a Nap

sújt, ébreszt, melózni mégy,

parázslik becsvágy,

szárnyad nő, repülsz,

mismás lény, korpa közé

elkeveredni.

Őt ne felejtsd ám!

Csomót köt valahová,

majd hívd, ha fagy, ha

szomjas vén mohán

cuppog a záporeső

s lelked is ázik.

Most már, hogy ekkora a siker,  őszinte lehetek: emiatt a hülye vers miatt feledkeztem meg a teáskannáról :-)))

haikurásszuk a sikert

Ezzel a haikunkkal nem nyertünk semmit a japán pályázaton, melynek tematikája az élet volt::

Kő, víz, ha vágyna

maradni kő, víz, lehet,

sorsát kimondta.

Igen, úgy látszik, tehetségtelenek vagyunk, illetve túlteng bennünk a filozófia, azaz, nem költők vagyunk, illetve nem eléggé japánok.

Ha egy kicsivel több eszünk van, ilyesmit küldtük volna inkább nekik:

Gyom vet árnyékot

kólát vedel a kertész

holnap is nap lesz 

vagy esetleg:

macskint a kutya,

visszakutyint a macska,

ki érti eztet