Kő, víz, ha vágyna
maradni kő, víz, lehet,
sorsát kimondta.
Igen, úgy látszik, tehetségtelenek vagyunk, illetve túlteng bennünk a filozófia, azaz, nem költők vagyunk, illetve nem eléggé japánok.
Ha egy kicsivel több eszünk van, ilyesmit küldtük volna inkább nekik:
Gyom vet árnyékot
kólát vedel a kertész
holnap is nap lesz
vagy esetleg:
macskint a kutya,
visszakutyint a macska,
ki érti eztet
szvsz az "európai haiku" Japán ésszel értelmezhetetlen. A haiku eredetileg(?) állítólag(?) az esetleg halálba induló szamurájok költészete volt, Akik így akarták megörökíteni a (talán:) utoljára látott természeti képet - és az abból következő gondolatot.
VálaszTörlésNekünk e célra(?) van fényképezőgépünk... :)
Kösz, Xabolcs! Nagyon legendás a dolog. Tetszik. Most má' itt lenne az ideje, hogy GÖELEVEN-nel én is elinduljak a halálba... Csak akkor ki tölti le, amit utoljára láttunk? :-)))
VálaszTörlésMajd Pesövé Ofszi megoldja. Szerintem már születésünkkor elindultunk, előbb utóbb csak odaérünk, bár én nem akarok még legalább néhány száz évig.:)
VálaszTörlésValamennyien arrafelé tartunk, de azé'csak hagyjuk a végire:)
VálaszTörlés...még a legendához annyit, hogy állítólag(?) a szamuráj a haiku-kalligráfiát kimonója ujjába tette - aztán, ha életben maradt, letörölte vele "kataná"járól a vért, és eldobta; ha őt vágták le, esetleg megtalálta a haikut legyőzője, (vagy egy hullarabló?), és ily módon talán fennmaradt...
ez így még érdekesebb.
VálaszTörlésEzek szerint, ha életben maradtunk, el kell dobni. Na azt nem! Én kevésbé szamuráj, sokkal inkább hamuszáj vagyok, mert ha már megírtam, csak akkor dobnám el :-)))