Mint a
műkereskedésen vénásan kívülálló, elmentem megnézni mit árulnak már megint -
el.
Hát egyet elég
sokan és bizonyosan, ez pedig az ART.
Ám ez már korábban
is így volt.
Egészében tetszett...
pontosabban: egyszerre
nosztalgikus és szarkasztikus valóságszomjammal közelítve, ez a felvonulás is
az érvényesülési viszketegség fotográfiai alapú vakarásának tetszett.
Na, de pozitív
értelemben is tetszett azért néhány - mások számára nem feltétlenül mérvadó -
alkotói lelemény.
Az izraeli - szabad
így neveznem: videófotó- vagy fotófejlesztő videó kollekció, ahol agyafúrt
ötletességgel preparálnak szemünk előtt kibontakozó és a legkülönfélébb
pszichés benyomásokat célzó állókép látszatokat.
Aztán Diós Máté
monokróm Gömbje a Random standon. De
ugyanitt valamelyest Mészáros László borzadás felé kergető Hatalom című nagyszabású vállalkozása is.
Visszavillan
tűnésben gazdag emlékezetem mélyéről ifj. Koffán Károly Tisztelet Moholy Nagy Lászlónak című formaesztétikailag pompás
fotógrafikája, vagy Antonio Ferrertől a Blinding
Light fotógrafikákra. De ugyanígy megragadott Lucien Hervé - aláírt modern
nagyításokban tündöklő - összes árnyéka.
A képzőművészeti
szárnyon felvonuló galériáknál is rábukkantam erre-arra. Például Opitz Tamás
meditációra hívó, szerkezetében és tónusszövetében is pompásan letisztult
tengeri horizont fotója. Korniss Péter 1968-as, a mai felsőfokúságból szökkent,
modoros horizontvadászokat meztelenítő Tavaszi
műtrágyázás a TSz-ben-je.
Mivel az ArtMarket
dominánsan a műkereskedelmi galériák szolgálatában áll, elég sok olyan
apróságot látni, ami ma önmagában nem, csak a bennfentesek nosztalgiája felől
tekintve érdekes, mert a korábbi művészeti életre céloz, például, dokumentációs
háttéreszköze volt a művészek hajdani magatartásbeli megnyilatkozásainak.
Gondolok itt például a feLugossy László nevével jegyzett utcai
feltűnősködésekre.
Nincs távol az
ArtMarket mindkét részlegétől a giccs. Na persze, a giccs mindennél könnyebben
eladható, ha van képünk mutatkozni vele, és ez itt market, Market, MARKET, már
el ne feledjük!
Kifejezetten kéjes
élvezettel pillantottam körül a nem rég
tisztújúlt Magyar Fotóművészek Szövetsége standján. Érdekes látni, mire megy ki
a Szövetség rendszerváltásunk óta tartó vergődése. Évtizedek telnek, enyészeté
lesznek a szellemi mérföldkövek. Mit szólna például Gera Mihály a szövetség itt
látleletezett, eszeveszett
mindenrenyitottságához?
Ez persze lehet
akár a fotószcéna egészének mikrolenyomata is, ami autentikus ránézet volna,
ha a szövetség nem hordaná még mindig nevében a művész utótagot. Mert nagyon is hiányzik már egy olyan szövetség,
amibe csakugyan minden belefér, minden, amit az ember ma fotografáló, fény
leképező és fotó feldolgozó, na és a tömegkommunikációs eszközökkel elkövetni képes. Szóval az egész mostani
modern, mind inkább a fotóra hajazó vizuális cirkusz.
E cirkusz, amibe a
Szövetség is beszállni látszik, szinte határtalan a feltűnési viszketegség
vakarásának lehetőségeiben.
A fotótechnika
elképesztő lehetőségeket kínál a fotográfiában alapvető szerepet játszó fényreferenciák
mutatós manipulálásához. Átgondoltan akár, de épp úgy random alapon is pattog a
feltűnési viszketegek esze kereke.
Szakmailag okosnak
már nem szükséges lenniök, épp elég okosak a gépeink. Míg a zsenialitást
lehetetlen szimulálni, a dilettantizmust és a kutyaütést nagyon is könnyű, sőt,
okos gépeink által egyre látványosabb is az ebből gerjedő játék. Dévaj játék,
ami sokszor a művészeti múlt értékeinek fikázására irányul.
Na és mindenek
előtt az ambiciózusok feltűnési viszketegségének mára média-erőssé dagadt vakarására.
Különféle FVV közösségek alakulnak, s gyorsan átlépik
"újdonsültségeikkel" a médiaképesség küszöbét. Onnantól kezdve
megállíthatatlanok eszmei értékeket tépázó csintalankodásaikban.
Bár a hibaistáknál - valamelyest a
tehetségtelen fotósok facebookoló közössége esetében is - a véletlen tekintetében hiteles képi hibák
oltára előtt való vidám leborulásról volna szó, eme gyorsan közösséget
kerekíteni képes érdeklődés művéletlenek termelésére csábít, és ennek útján
szakadatlanuk lehet fintorpetárdákat lőni ama hagyományozódott - egyelőre még örök-emberinek
mondható - lényeg követőire. Majd pedig le is lehet taszítani őket az
örökségtisztelet piedesztáljáról, és végül fel lehet aztán ülni a helyükbe.
A kiagyalt
esztétikai rossz termelésének szektái a szellemi sár mint érték szertedobálásának
médiaképes terepén vidámkodnak, és
mert ma a legkisebb kiagyalt semmi is impozánsan médiahangossá tehető, a tömeg
fogyasztja máris - értsd: visszaigazol mindent! - ami elég hangos, mert a tömeg
legfőképpen dolgozással és megélhetési gondokkal fárasztja elméjét, és így
médiabolondítás ellen sosincs kellőképpen felvértezve.
Hosszan bogozható a
negatív érték teremtődésének gordiuszi csomója, ami ellen a kard tehetetlen.
Legegyszerűbb tehát
beérnem annyival, hogy javaslom megfontolásra:
semmi FMSZ!
azaz, semmi
fotóművészet címén való szövetkezés, hanem
Fotóalapú Vizuális
Cirkuszszövetség - FVC!
Részemről máris
éljen!, sőt, készséggel tagnak jelentkezem.
D-Vektor nevében is
Pesövé Ofszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése