2019. október 7., hétfő

ArtMarket2019 ürügyén








Mint a műkereskedésen vénásan kívülálló, elmentem megnézni mit árulnak már megint - el.
Hát egyet elég sokan és bizonyosan, ez pedig az ART.
Ám ez már korábban is így volt.

Egészében tetszett...
pontosabban: egyszerre nosztalgikus és szarkasztikus valóságszomjammal közelítve, ez a felvonulás is az érvényesülési viszketegség fotográfiai alapú vakarásának tetszett.
Na, de pozitív értelemben is tetszett azért néhány - mások számára nem feltétlenül mérvadó - alkotói lelemény.
Az izraeli - szabad így neveznem: videófotó- vagy fotófejlesztő videó kollekció, ahol agyafúrt ötletességgel preparálnak szemünk előtt kibontakozó és a legkülönfélébb pszichés benyomásokat célzó állókép látszatokat.
Aztán Diós Máté monokróm Gömbje a Random standon. De ugyanitt valamelyest Mészáros László borzadás felé kergető Hatalom című nagyszabású vállalkozása is.
Visszavillan tűnésben gazdag emlékezetem mélyéről ifj. Koffán Károly Tisztelet Moholy Nagy Lászlónak című formaesztétikailag pompás fotógrafikája, vagy Antonio Ferrertől a Blinding Light fotógrafikákra. De ugyanígy megragadott Lucien Hervé - aláírt modern nagyításokban tündöklő - összes árnyéka.
A képzőművészeti szárnyon felvonuló galériáknál is rábukkantam erre-arra. Például Opitz Tamás meditációra hívó, szerkezetében és tónusszövetében is pompásan letisztult tengeri horizont fotója. Korniss Péter 1968-as, a mai felsőfokúságból szökkent, modoros horizontvadászokat meztelenítő Tavaszi műtrágyázás a TSz-ben-je.

 
Mivel az ArtMarket dominánsan a műkereskedelmi galériák szolgálatában áll, elég sok olyan apróságot látni, ami ma önmagában nem, csak a bennfentesek nosztalgiája felől tekintve érdekes, mert a korábbi művészeti életre céloz, például, dokumentációs háttéreszköze volt a művészek hajdani magatartásbeli megnyilatkozásainak. Gondolok itt például a feLugossy László nevével jegyzett utcai feltűnősködésekre.
Nincs távol az ArtMarket mindkét részlegétől a giccs. Na persze, a giccs mindennél könnyebben eladható, ha van képünk mutatkozni vele, és ez itt market, Market, MARKET, már el ne feledjük!



Kifejezetten kéjes élvezettel pillantottam körül  a nem rég tisztújúlt Magyar Fotóművészek Szövetsége standján. Érdekes látni, mire megy ki a Szövetség rendszerváltásunk óta tartó vergődése. Évtizedek telnek, enyészeté lesznek a szellemi mérföldkövek. Mit szólna például Gera Mihály a szövetség itt látleletezett, eszeveszett  mindenrenyitottságához?
Ez persze lehet akár a fotószcéna egészének mikrolenyomata is, ami autentikus ránézet volna, ha a szövetség nem hordaná még mindig nevében a művész utótagot. Mert nagyon is hiányzik már egy olyan szövetség, amibe csakugyan minden belefér, minden, amit az ember ma fotografáló, fény leképező és fotó feldolgozó, na és a tömegkommunikációs eszközökkel elkövetni képes. Szóval az egész mostani modern, mind inkább a fotóra hajazó vizuális cirkusz.
E cirkusz, amibe a Szövetség is beszállni látszik, szinte határtalan a feltűnési viszketegség vakarásának lehetőségeiben.
A fotótechnika elképesztő lehetőségeket kínál a fotográfiában alapvető szerepet játszó fényreferenciák mutatós manipulálásához. Átgondoltan akár, de épp úgy random alapon is pattog a feltűnési viszketegek esze kereke.


Szakmailag okosnak már nem szükséges lenniök, épp elég okosak a gépeink. Míg a zsenialitást lehetetlen szimulálni, a dilettantizmust és a kutyaütést nagyon is könnyű, sőt, okos gépeink által egyre látványosabb is az ebből gerjedő játék. Dévaj játék, ami sokszor a művészeti múlt értékeinek fikázására irányul.
Na és mindenek előtt az ambiciózusok feltűnési viszketegségének mára média-erőssé dagadt vakarására. Különféle FVV közösségek alakulnak, s gyorsan átlépik "újdonsültségeikkel" a médiaképesség küszöbét. Onnantól kezdve megállíthatatlanok eszmei értékeket tépázó csintalankodásaikban.
Bár a hibaistáknál - valamelyest a tehetségtelen fotósok facebookoló közössége esetében is - a véletlen tekintetében hiteles képi hibák oltára előtt való vidám leborulásról volna szó, eme gyorsan közösséget kerekíteni képes érdeklődés művéletlenek termelésére csábít, és ennek útján szakadatlanuk lehet fintorpetárdákat lőni ama hagyományozódott - egyelőre még örök-emberinek mondható - lényeg követőire. Majd pedig le is lehet taszítani őket az örökségtisztelet piedesztáljáról, és végül fel lehet aztán ülni a helyükbe.
A kiagyalt esztétikai rossz termelésének szektái a szellemi sár mint érték szertedobálásának médiaképes terepén vidámkodnak, és mert ma a legkisebb kiagyalt semmi is impozánsan médiahangossá tehető, a tömeg fogyasztja máris - értsd: visszaigazol mindent! - ami elég hangos, mert a tömeg legfőképpen dolgozással és megélhetési gondokkal fárasztja elméjét, és így médiabolondítás ellen sosincs kellőképpen felvértezve.
Hosszan bogozható a negatív érték teremtődésének gordiuszi csomója, ami ellen a kard tehetetlen.
Legegyszerűbb tehát beérnem annyival, hogy javaslom megfontolásra:
semmi FMSZ!
azaz, semmi fotóművészet címén való szövetkezés, hanem
Fotóalapú Vizuális Cirkuszszövetség - FVC!
Részemről máris éljen!, sőt, készséggel tagnak jelentkezem.

D-Vektor nevében is 
Pesövé Ofszi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése