TUSKOCKA

Az árhullám elragadott egy ágait vesztett, kétöles tuskót a bősi kikötőnél. Végigverődött a roppant fatörzs a Duna kanyarulatok külső ívein, s két nap múlva megérkezett Budapestre.

Történetesen a Szabadság híd lábához, ahol az a második világháborúban elanyátlanodott okoskocka szellőzik alacsony vízállás idején. Szertefoszlott főgondolatból leszakadt, geometrikus mellékgondolat, alaktalan kövek közt suvadva. Szikkad és szomorkodik, szimmetrizál, váltig úgy tudja, hogy ő még egy gondolat. Így telnek évei minden múltja és célja vesztett betondarabnak.

Tőle pár méterre akadt meg egy meder alján akadékoskodóban, talán egy láthatatlan kőben a két és fél öles tuskó.  Sötétre hízott, hasa mind mélyebbre ereszkedett a nagy utazásban.

A kocka félig sárba vesző lapjával fordult feléje. Nézd már, egy semmi, egy alaktalanság!

- Nem vigyázol? Még összekarmolod a puha testedet! - ezt a semmiséget ötölte ki a kocka másnapra, csakis mert már ennyire lezüllött végtelen unalmában.

A víz éppen apadt. A tuskó, ki Bős óta jócskán súlyosra szívta magát, már rendesen fenn volt akadva. Se száj se testbeszéd, meg sem billentették a hajók által keltett hullámok. Rangjához és pillanatnyi szilárd helyzetéhez méltatlannak érezte, hogy ilyen alantas fricskákra reagáljon, de hiszen, gyakran érzi magát méltóságosan megállapodottnak, ki csak megfeneklett.   

A tuskó hízott s feketedett tovább. Esélyein tűnődött, s válasz nélkül töltötte az éjszakát.

- Do you speak hungarian? - ezt sütötte ki a kocka másnap pirkadatra, mikor a feketére ázott farönk a folyó sötétjéből újra előderengett.

- Kicsit - loccsant a tuskó az apró hullámok nyelvén.

- Beszéljek magyar-angolul? Na jó. Mondd, are you a faking? - Ezen jól esett volna fetrengve nevetni, de a szögletes idom túlságosan a földbe volt ragadva. Amikor már elég világos volt, engedékenyen hozzátette még: - ...vagy inkább angol-magyarul? Egy woodkirályhoz van tán szerencsém?

- Tuskocka! - Ez volt csupán a válasz. A tuskó inkább szabadulása lehetőségein gondolkodott.

Érezte aztán másnap, hogy könnyebbé lesz a teste. Az ár lassan lopakodott fölfelé a derekán, és egyszer csak ázott hasa elszabadult. Pár perc se telt, s forgolódva tovaevickélt, át a híd alatt.

- Bagy-bugy-bigy-bugy - a vízszint alá kerülő betonkocka próbált még elköszönni. A tuskó már az Erzsébet híd hasa aljával szemezett, mikor a mértani alakzat utolsó csücskét is beszopta a folyó.

- How ár víz...  - de ezt már nem sikerült befejezni.

A tuskóra vártak még szerb napok, bár szerbül még kevésbé tud, ki a szlovák Duna parton nőtt fel.