Én volnék bonyolult, amikor elmém éppen pontosan, szépen, csillagként
menni próbál az égen?
Fényben, az elektromágneses hullámok rendjében, s azok törvényszerű
interferencia játékaiban lakozik a világ önmagáért való, ember által felfogható
harmóniája. Megfigyelései és felismerései útján az ember erre a harmóniára, a
színek kombinatív rendjére elnyelető - és kibocsátó - anyagok által képes
rájátszani (lásd akár: szobafestés, festészet).
Élők által keltett, tudatosan és szelektíven irányított energiák valamint
eltérő számszerűségnek megfeleltethetően
méretezett/átméretezhető rezonánsok (lásd például: hangszálak, hegedű
stb.) híján a világ hangzása csupán formai rend nélküli történésekről referál.
A világ hangzásának ember által érzékelhető spontán harmóniája jószerével a
ritka véletlen szülötte.
Nem jön itt szóba akár a látvány, akár a hangzás szándékosságára
bízott, abból vagy a természet megnyilatkozásainak megfigyeléséből
egyezményesen lepárolható - ám a természet felsőbb rendjére formailag nem
apelláló - kulturális minőséggel
címkézett üzenet (lásd például: fizikai értelemben formátlan/formálhatatlan
hordozóra ültetett vizuális vagy auditív/verbális kommunikációs gesztus.)
Nem jönnek itt szóba a fény- és hangviszonyok forrásainak ismeretében
elménkben támadó - leíró vagy elvont -
képzetek. Az elme egy másik, kollektíve és individuálisan teremtett,
szuverén valóság egyénre címzett foglalata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése