"2009-ben elment Magyarország XX. századi krónikása,
Cseh Tamás. Az elmúlt években több emlékesten tisztelegtek a zeneszerző énekes
munkássága előtt. Ezen megemlékezések közül az egyik legismertebb a 2012-ben
bemutatott ?Születtem Magyarországon? című emlékest volt, ahol Hrutka Róbert
hangszerelésével, neves színművészek előadásában hangoztak el a Bereményi Géza,
Másik János, Novák János és Cseh Tamás által megírt dalok."
Krónikása!? Szúrja
a szemem. Talán inkább az ember társadalmi léte - értéke, sorsa és helyzete -
sokrétűségének fanyar humorú dalnoka. Kétségtelen - a Port.hu mentségére szól -
hogy egyetlen szóval nem lehet megúszni az igazságtevést.
A fő gond nem is ez,
hanem az inverz igazságtalanság tevés. Tágítjuk most látóterünket: különösen szembeötlő
ez az igazságtalanság tevés a net felelőtlen virtuális légterébe behajigált
szavak dolgában, ahol a politikai színezetű szólalásokban vagy a hedonistán felelőtlen
áradozásokban rendre elsikkad - minimum kevéssé érdemesült személyek nevei közt
suvad - Bereményi Géza* neve. Holott a krónikás, a kor megörökítő ő volna a Cseh-Bereményi
dalszerző párosból.
Hogy fokozzam méltatlankodásom
és kritikai célzó berendezésem üzemi hőmérsékletét, többször meghallgattam a
Valaki hiányzik ebből az utcából című magyarnótát, ami olyannyira vonz
széplelkű énekeseket, hogy például Koós János is előadta, az opera erkeli
magasságaiba tolva közismerten fényes zengésű torka hevületét. A szöveg
népi-nosztalgikus butácskaság, holmi letűnt/sose volt falusi idill kulcsszavaival
megspékelve (csillag, vén akác, kisablakok, túlsós sor) egy formailag ügyesnek
mondható kontraszttal: valaki hiányzik.
Ez a világ a
giccsre fogékony ábrándképeken kívül sehol nem található már, mégis sokan
szeretik. Megkockáztatjuk, hogy az egyetlen, ami itt garantáltan lelket
zsibbaszt, talán míg ember az ember, a dallam, a maga fülbemászásával, a
"cigányzenés" harmóniacsordulás gazdag lehetőségeivel, mert a
dallamnak atavisztikus zsákmánya a lelkület.
Cseh Tamás más
világ. Számos megragadó zenei formát talált Bereményi Géza gondolatainak
csomagolására, ám sokszorta többször csupán hangzóvá tette azokat, és inkább
gitárral összenőtt desirés személyisége fanyar varázsával operált.
Cigányzenésítés itt semmiképp nem volna lehetséges. Minden Cseh Tamás által
híressé tett dal az ember furcsa sorsba vetettségére céloz. Ilyesféle motívum
azonban nehezen, talán egyáltalán nem kerülhetne elő a melódiából. Pusztán a
melódia más lelki tészta.
Ha az
énekes-krónikási terepen a szociális szolidaritás vagy akár a verbális
formaérzék attitűdjével közelítünk, akkor bizony Bereményi Géza nevét volna
helyénvaló említeni.
Miután Koncz Zsuzsa
jeles (hatvanadik?) születésnapi buliján Mácsai Pál előadta a Ha
Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer kezdetű dalt, s a tetszés lecsengése
végén Cseh Tamás odaperdült, s karjai közé kapva Koncz Zsuzsát megpördült vele,
Bereményi Géza meg nem volt sehol, nos, ennek utána, adandó alkalommal
megkérdeztem Bereményi Gézát, hogy kinek a téma ötlete volt ez a dal. S ő azt
mondta: az enyém.
Nem is gondolnám
másképp, mert az a gondolatvezetési csavarintás, ami nélkül ez a téma szóra
érdemes dalként semmis, és ami sok más Bereményi szöveg igazi ízét adja,
például a Somlai Margitról szólóét is, egyedül Bereményi sajátja (bár - míg
ember az ember - gomba módra teremnek ügyes epigonok :-)
A Port.hu által
propagált emlékező rendezvény a Cseh Tamás iránti - Bereményi iránt kissé
igazságtalanul figyelmetlen - szeretet hullámain hajózik. Minden lesz, sztárok
és hangszerelés is - ami egyébként legtávolabb áll Cseh Tamás dalnoki
habitusától - csak maga Cseh Tamás nem lesz, nem lehet már jelen.
És esetleg
Bereményi sem lesz itt, mert őt már gyakoroltuk elégszer kifelejteni.
Egyébként is: a színpadon
mindenki magát élteti legszívesebben.
Tudhatta ezt Cseh
Tamás is.
D-Vektor
* Bereményi Géza nem rokonunk - P.O. - D-Vektor
 |
| Én is csak hallgassak! Bezzeg Bereményiről nincs fotóm! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése