Tevékeny nap végén,
ifjúi fáradtsággal tagjaimban elszunnyadni ártatlan szamárságokon a tévé előtt,
kedvesem oldalán, na persze, s álmomban tervezgetni értelmes öregkort, ez most
a vágyam - visszamenőleg, s naná, hogy hiába.
De hisz nem én feledém-e
az idő tájt vágyni azt, hogy tévém és vágyam is a régi maradjon, s felriadjak majd
még oly tompuló hallással is, midőn egymást őrlő elmék építik zátonyaikat szenderült
tudatom alatt; felriadjak arra, hogy szelíd moccanásokkal lopkodja ki alólam
zsibbadó karját valaki?
 |
| Hajdan oly eleven hülyeség virtuális szobra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése