Csak másság van

A másság a valamilyenség virtuális tükörképe. A tükröző pedig a milyenség számításba vehető paramétereinek valamelyike. Elég egy tetszőleges szempontot tételeznünk (pl. fülhossz) és az eszerinti szélsőségek egymásnak ellentmondó volta által, oda-vissza ható érvénnyel tételeződik a másság. Vagyis a deklarált szempontok megjelenésével az eladdig sima milyenség is mássá lesz.

Ilyesmire a teremtői jogalap talán az, hogy a valóság törvényszerűségek és véletlenek (értelemszerűen véletlenszerű) kombinációinak fejleménye, vagyis az értelem számára számtalanféle másság kínálkozik felfedezésre. Az ember pedig oly bonyolult teremtmény, hogy pusztán csak az emberi terepen belül is végtelen nagy a másság tételezésére okot adó paraméterek száma.

Kétfajta emberi sajátosság azonban kölcsönösen különbözik egymástól

- egy bizonyos pillanatig.

Társadalmi sokaságban felbillen az elvileg kölcsönös helyzet: kialakul a többségében normálisnak mondott, ami természet, célszerűség, genetikai, történeti, kulturális háttérből és egyebekből kirajzolódó sajátosságok, szokások, de legalább annyira életképesség és akár környezeti helyzet alapján bírja érvényességi státuszát. Az ember közös élettereiben - egészen fel a társadalomig, sőt, a civilizációk meghatározó törekvéseiből és formáiból kirajzolódó történelmi alakzatokig - domináns összetartó erők érvényesülnek: uralkodó ideológiai rend, uralkodó paradigmák, uralkodó hagyományok, eredet-eszmék, kollektív célok, kollektív értékek és más hegemóniára törő, egyedül üdvösnek látszó adottságok, melyek istrángos végén az ember tömegességében tettre fogható.

A domináns összetartó erők a többség visszaigazolása által érvényesülnek, és ezek viszonylatában a mégoly számosságban mutatkozó bármiféle másság a fenti ismérvek érvényét gyengítő, erre kényszerülő kisebbségként mutatkozik.

A közösség konzerválódott és magát bármiféle kritika fölött állóként súlykoló törekvéseinek mindenkori összhangja a másságot jelentő kisebbség törekvései által csorbul. Másik oldalról tekintve viszont a kisebbséget képezők lehetőségei csorbulnak a többségi hagyományok érvénye által.

És miközben csak másság van, a kölcsönösen életképes másságok hátteréből egymás ellen ható nyílt és ravasz erők lépnek színre. Egyik oldalról ez nem is lehet másképp, máskülönben a kissebséget képező másság élettere semmivé lenne. Ahol többség dominanciája áll fenn (általában ez a helyzet,) ott az elméletileg szimmetrikus mássági erőviszony aszimmetrikussá lesz.

Boldog idők, amikor még nincs társadalom, mert ott minden milyenség egyenlő! - sóhajthatná a bölcselkedő. Ez azonban idealista fikció, gyakorlatilag a nulla előtti állapot. Mert másság honol az adottságok általi individuális késztetettségben, az akaratok irányultságaiban is. A társadalmat generáló egyezkedés két egymás környezetébe született, került uralomvágyó ember között kezdődik (az egyik mondjuk vadászgatás mellett tör lándzsát - a másik fején, a másik meg a földművelésre téve a hangsúlyt, az ekevasat tartja keze ügyében, még nem többségi-kisebbségi, hanem pusztán erő alapon.

És aztán, ahol van már érvényre emelt másság, mert az uralom nyomán megszületett a társadalom, ott - bár a fentiek szerint csak másság van - bizonyos másságok alávetődnek. Valamely társadalmilag célszerűnek vallott és bizonyult másságok érvényének dominanciája konzerválódik lassan, jóllehet ésszerűségük bizonyos viszonyok és paradigmatikus fejlemények közepette esetleg rég elillant. Nem árt hát időnkint a másságokra eredendő kölcsönösségükben tekinteni.

Ettől persze a másságok még útban lesznek egymásnak. Talán nem közömbös, hogy egyik másság képviselői mennyire toleránsak a másságukkal kölcsönösen tételezett egyéb, akár többféle mássággal szemben. A civilizációs eszmék e kérdésre is kiterjednek, és a (demokratikusan) fejlettebb civilizációk életterében törvényekbe fogalmazódik a másság iránti tolerancia kötelezettsége.

A kisebbség általában a többség kötelezettségét érti ez alatt. A többség szemléleti változására pedig jellemző bizonyos tömegtehetetlenség: tartják magukat a régi szemléleti megszokások.

A törvény egy ideig elfordul, míg zajlanak a félreértési csetepaték, mert a mindkét oldalon meggyökeresedett önvédelmi attitűdök terepén nehéz volna igazságot tenni. Sőt, a törvény érvénye az egyének fizikai erőviszonyainak terepén hajlamos elenyészni! A törvénykező tudja ezt, és talán nem véletlenül hagy rést a törvény sorai között, a törvény érvénybe lépését követő civil értelmezési csűrcsavarások hatósági csűrcsavarhatóságának reményében.

Azt gondolnánk, a törvény - a törvénykezőt hatalomra emelő választói akarat jelentőségének tudatában - hajlamos magába ágyazni a többség domináns milyenségi szemléletét - így volt ez legalábbis hosszú történelmi időkön át.

A modern kori fejlemények - átlátván a filozofikusan felszabadult elme az uralom antagonizmusait - sajátos fordulatot mutatnak: manapság a törvénykezés éppen hogy szembe fordul a többségi másság akaratával - a kisebbségek és értelemszerűen a kisebbségi másság emberi jogokkal címkézett hangzatos védelmében, éspedig az egyetlen módon, amire képes: elnyomja az ellentétes követelések másik oldalán ágáló többséget.

Pedig másság az is!

Indokul szolgál ilyesmire talán az, hogy a történelmi események során általában a domináns milyenségeiben értett többség az, aki nagy és visszás tettekkel lejáratja magát. Legyen így örökre? Hát csakugyan, nem egy jobb, gyökeresen más világra kéne már ébrednünk egy szép napon? Na persze hogy épül egy ilyen más világ,  mik volnának arra és üdvösségére a garanciák? Az ember elbizonytalanodik.

Így manapság a régi másság a többségi, domináns oldalon, a liberalizmus világot átfogó szólamainak engedve, gyakorta kirakat-vereséget szenved.

Mintha már a törvénykezés és következésképp az igazságszolgáltatás is boxkesztyűt húzott... na bocs, csak kalapácsot rántott volna. De mit is tehetne? Csépeli a régi másságot az új másságok védelmében. Nem ilyesmit sejtet-e akár Kocsis Máté minapi esete is, aki mintha nem kapott volna jogot arra, hogy ósdi milyenségét a törvény színe előtt védelmébe vehesse.

yin és yang másságának megítélése