Milyen a micsoda

Suttogvány

Kihasználom, hogy alszotok, hogy pár órára nincs visszapofázás, és megmondom kereken:

ama kérdésben, hogy milyen a micsoda,

már engedelmetekkel,

nekem mostantól még az én véleményem sem fontos.

Meg is mondom, miért.

Nekem énvelem kell naponta kelnem és feküdnöm,

s szeretnék én is nyugodtan aludni.

Feladtam az erőlködést,

hogy Nektek vagy akár csak magamnak is bizonygassam:

valami ilyen vagy olyan, egyáltalán valamilyen,

hiszen a rajtunk kívül álló dolgok

milyenségük kimenetelét tekintve objektív,

de véletlenszerűen változó körülményeknek engednek,

azaz folyvást másmilyenek.

Kivéve az embert, ugye, aki megsértődik, ha valaki másmilyennek ítéli őt, mint ő magamagát, és mióta világra jött,

pillanatnyi zsigeri szükségletei és érdekei mentén,

hangzatosan és folyvást változó tartalommal

hirdeti a maga milyenségét,

na meg a dolgokról való vélekedését és ítélkezéseit.

De azt meg minek?

Mert ugye, még a kutya sem gondol olyasmit,

hogy a szalonna avas,

csak azt, hogy ez, ez most éppen

(vagy már éppen megint) nem kell neki.

És akkor már nem is eszi,

ha fene fenét eszik, akkor sem.

Ennyi elég volna az embernek is, hogy olyan lehessen,

mintha az ember barátja volna.

Én most megteszem az első lépést:

Számomra mostantól senki sem éppen vagy véglegesen,

és főleg nem direkt valamilyen. Ti sem.

Persze, ha felébredtetek, jó lesz óvatosnak lennem.