apropó

Mediterrano címmel kiállítás nyílik/nyílt e bejegyzés napján az ArtPhoto Galériában Mucsy Szilvia fotóiból

Apropó mediterrán:

Megkértük kiküldött munkatársunkat, hogy futtában magyarázza el olvasóinknak, mit talál érdekesnek a néző szemével Dobos Sándor fotóművész új képsorozatában, melyet a Csillaghegyi Közösségi Házban mutatott be január 13-án.

„Magyarázatot-elemzést nem igénylő nyilvánvalósággal süt a képeiről a zsenialitás. Ha kihagytam volna, úgy érezném magam, mintha Csontváry a kortársam lenne, és nem mennék el a kiállítására. Lehet, akadnak blogodon, kik másfelől néznek ezekre a dolgokra, de nekem nem kutatási területem a kultúrsznobok világa meg a hiúság-cirkusz, bár tagadhatatlanul közelíthető ebből az irányból is bármelyik kiállítás.

Én abból az irányból nézem, hogy valaki létrehozott az ő ihletett és istenáldotta (= természettől kapott:) tehetségéből fakadóan valami igen gyönyörűen maradandót. Valami táj lelkét tömörítő, személyesen csak ő általa előállítható, mégis minden nézőt egyszerre gazdagító látványt.

Akadhat persze, ki mond rá esetleg valami olyat, hogy igen, jó, de helyenként szinte felismerhetetlenek a helyek, s hogy az arányok eltorzulnak. Na, nekem épp a fizikai valóságban adott arányok bátor és szabad átalakítása az, ami által Dobos Sándor képei annyira megszólítanak, és a fotográfiai dokumentáción - ami itt nyilvánvalóan sosem volt cél - túllépve úgy tudnak igazat mondani, hogy az valódi is.

Egy igazán okos ismerősöm megpróbálta ráirányítani a figyelmemet e képeknél a mesterségbeli fegyelem kérdésének fontosságára, amit készséggel akceptálok, de láttunk mi már más, neves alkotóktól fegyelmezetten elkészített, ámde pusztítóan unalmas és lélektelen, a technika bírásán kívül semmiről se szóló panorámaképeket. Szóval a fegyelem, igen, kell a fegyelem, de csak olyasféleképpen, mint amikor, ha balettozni akarnék, figyelnem kéne rá, hogy működjön a légzéstechnikám, nehogy megfulladjak piruett közben.

Amúgy a művészi megközelítés terén a fantázia, a szabadság, a játékosság és bátorság, amit én kiolvasok ezekből a képekből. Az anyag, a helyszín és a technika tökéletes ismertéből fakadó bátorság ez, amikor tudja az ember, meddig mehet el, melyik anyagot meddig kell melegíteni, hogy ne törjön, hanem hajoljon, és az alkotói fantázia szenvedélytől fűtött alkimista kemencéjében milyen hőfokra izzítva, hány nap múlva változik át arannyá az élmény:)

Szóval írok persze szívesen ezekről, de most, bocs, sodornak a mindennapok eseményei..."

Hát ez van, kiküldött munkatársaink sosem érnek rá igazán. Vakkannak pár szót, fején találják a szeget, aztán már futnak is tovább. Az élet már csak ilyen.

Jó, jó, ne lépjük át hatáskörünket, csak a miénkre, csak a mi életünkre céloztunk! :-)

A Lagúnák színes évszázadai: Burano című kiállítás január 29-ig tekinthető meg a csillaghegyi Mátyás Király út 15 alatt (Csillaghegyi Közösségi Ház)

Dobos Sándor színekről álmodón. Hajdú Gabriella  fotóiból készült montázs