Félig összegyűrt
fehér valami mocorog a metrósínek között. Fehéregér?
Íme, lehelet
vékony, alakját nem szilárdan őrző papírfecni a gyenge huzatban élő volt
látszatával mozoghat. A mozgás valós, az élő-volt azonban látszat, az elme
szüleménye. Valóságra semmi módon nem konvertálható.
Ekként a
géniusz-voltnak kötését is jobban meggondolnám. Olvasom ugyanis a plakáton:
Csontváry géniusza. Úgy tudom, egy félig-meddig bolond patikus volt, aki hatalmas
eltökéltséggel és csodálatos színekkel/színlátással festett.
Helyesebb volna:
Géniuszunk, Csontváry. Igen, kortársai zöme nem tisztelte ekként, nem láttak
géniuszt. Márpedig mit érnek a géniusz-volt transzcendenciában enyésző
hivatkozási alapjai a kollektív tudat érték-minősítő hajlandósága nélkül?
Átengedném
Csontváry valóságunkhoz való különös kötődésének megítélését az elme és psziché
szakértőinek is.
Is, mert csak óvatosan! Mondják,
jobbára azok is bolondok.
A kultúr-sznobok, s
kik a társadalmi létet holmi hiúság-cirkusz porondjának tekintik, most
legszívesebben megölnének. Na nem, mégse! Azt macerás legalizálni: csak lecsukatnának,
vagy még inkább (mert múlik divatja a kárörömnek) pénzt csikarnának ki belőlem,
maguknak persze, a törvény erejével.
Csakhogy én
közismert vagyok - arról, hogy vasam sincs.
Bolond szintén?
Nyilván.
Nyilván, mert ezt
is magamra hagyom kenni.
A géniuszi képek
még megtekinthetők a Várkert Bazár Dísz téri kiállítóterében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése