Barátságos sütemények

Kellemes órák a LUMASban

avagy milyen a valóság a ráción túl?

A budapesti LUMAS fotógaléria december 6-án megünnepelte létét az Október 6 és az Arany János utcák közös sarkán található elegáns bemutatótermében.

Jelen volt a német alapítású és szerte a világban 36 galériát számláló fotó-műkereskedelmi hálózat egyik magyar futtatottja, a díszes terekben lebegő lányokról megjelent sorozata óta felkapott Bakonyi Bence, aki tanulmányait a MOMÉn végezte.

  

Mondhatjuk, ez a galéria - légkörét emelendő – körültekintőn és dominánsan a valóság műfényes oldalát mutatja. Már ha összfelületben tekintjük a dominanciát, hiszen legalább olyan fontos a LUMAS kereskedelmi filozófiájában a classic, a fotótörténet híressé lett neveinek vagy akár ismeretlenként tovatűnt szerzőinek alkotásai, a nosztalgia-pillanatoknak inkjet printeken, kisebb kópiaméretben visszaigazolt divatja.

Műfényes oldal, mit tesz az? Olyasmit, olyan fotót, ami műtermekben, kiagyalt pózokkal, vagy highliht életszituációkban, a divat, a rivaldák fényében készül. Itt még az elefánt víz alá merülése is elegáns és pompás. Esztétikailag emelkedett, pozitív képzelettel megmachinált édes csendéletek, és levitáló lányok – persze! - Bakonyi Bencétől.

Hiába vannak emberek a képeken, az emberről, mint sorsába vetettről igazában semmit nem tudni meg. A galéria hálózat két német kiötlője és tulajdonosa jól meggondolt és két évtized alatt jól bevált üzleti stratégiát követ. Hálózatuk működtetői is kötelezően az ő elképzeléseiket és normáikat követik. Ajánlatokat ugyan tőlük is fogad a két alapító által összefogott, Berlinben székelő portfólió menedzsment, de mindenben a két német tulajdonos akarata dönt. Ízlésük nyilván a vásárlóképes elit ízlésének nyomon követésén alapul.

Korábban s máshol szerzett ismereteinkből úgy tudjuk, a művész a ráción túli valóságot képes tapintani s láthatóvá, mások által is tapinthatóvá/láthatóvá tenni. 

Na de mi van odaát?

Mi az ottani pillanatnyi jelen? Az időben már eltávolodott, csak fotókon rögzült - nyilvánvaló - valóság léte, amin átüt a volt-de-ott-már-nem-lehetünkből táplálkozó nosztalgia, csak virtuálisan létezik, valójában nincs eleven jelene. Jelene csupán a tárgyiasult kópiának van, ami makulátlan, kényes és költséges jószág.

Az eleven élet mindeközben itt van mindenestül, és más, mint régen volt. Változik-e vele a ráción túli valóság is? Mi ennek a mi mostani jelenünknek a ráción túli valósága?

A LUMASból tekintve problémátlan, esztétikus lebegésnek látszik, az élet minden búja és baja nélkül. De hát ez volna a mélyebb, vagy ha tetszik, emelkedettebb művészi igazság?

Vajon csak a ráció mutatja olyan pocséknak és ellentmondásoktól terhesnek az emberi világot, mint amilyennek hétköznapjainkban látjuk? Mit lát, mit tapint a művész odaát? A lét miféle irracionális összetevőire van jogosítványa, s honnan, kitől e jogosítvány? Csak a formákkal játszhat? A desztillált esztétikaiság, ez volna a művészet játéktere?

Vagy pedig a művészi látás továbbra is mélységes világából csupán az eladható, vagyis a nem szűkölködő, potenciálisan tehát vevőnek számító társadalmi réteg ábrándozásait és hedonizmusát megcélzó fotók választódnak ki itt és mindenütt, a fotó-műkereskedelmi szférában?

Vagy esetleg a galériaképes fotóművész nem is művész, csak valaki, aki tetszetősséggel kereskedik? Aki valójában nem odaát keresi felfedezni valóit, hanem nagyon is ideát, csak ügyesen mímel, csak úgy tesz, mintha szellemi portékáját odaátról hozná, mintha a kiscsaj bármi irracionális kontextusban valóban lebegni lenne képes?

Aki fél milliót áldozhat egy fotóra, és gyűjt ilyesmit, az jómódú kell hogy legyen.

Ezek a LUMASban is megpillantható, galériaképes fotók nem valók húsz évente kifestett, elpiszkolódott falakra, zsúfolt kis terekbe. Aki ilyen képeket gyűjt, követezésképp anyagilag az átlagnál tehetősebb, érthető, ha léte határozván meg tudatát, nem az élet savanykás ízeivel kívánja körülvenni magát. Ezek a négyzetmétereket tűélesen megugró fotók a highlight életszint lakberendezési tárgyai. Várja, keresi, fogadja őket a jólét által tehermentesített esztétikai figyelem.

Sejthető, hogy az ilyen kópiák gyűjtője szemét, fülét és orrát az élet kellemeivel akarja betömni, és mi több, talán azt sem kell tudnia, hogy eredendően, az ember eredendő pszichés adottságaiból következően mi is volna az atavisztikus művész-attitűd.

Miért tudná? Máskülönben azt úgyis felülírni látszik a kor. Elég, ha elhiszi valakinek, hogy mi az, művészet, s hogy egy műtárgy mennyit ér.

Nincs az a művész, aki mélyebb érzéki igazságokat, antagonisztikus ellentmondásokat, igaz kegyetlenséget, őszinte bánatot és végső vereséget a LUMASban vagy más menő fotógalériákban el tudna adni. Talán még ha szellemi kereslet lenne rá, akkor sem, mert az alighanem a tudatlanság ellentmondásos kereslete volna, ami könnyen csalódásba torkollna s veszteségbe taszítaná az így/rosszul orientálódott galéria alapítókat is. Ráadásul, rációhoz szokott kereskedelmi szimattal nehéz nemes lelkesedést, miként ráción túli igazságokat is helyesen feltételezni és felismerni. 

A galériák által felkapott fotográfusok által tükrözött kép tehát nem is a ráción túlról való, hanem nagyon is innen, a racionális üzleti világból. A szlogen - The liberation of art – blöffnek hangzik. A művészet szabadsága ma a virtuális kapcsolatok terepén közelít, amiből, sajnos, nem következik egyben a művésznek magának a szabadsága is. Sok a megvilágosult dezertőr, aki nem kér az ideák szellemében értett szabadságból. Alkotni muszáj, már ha navigálni nem is, ám a korszerű alkotó eszközök, a művészet mai szerszámai költségessé teszik a művészi alkotást.

Mindeközben az állam csak ideológiai szolgálóiról gondoskodik. Amit felszabadíthatnak a fotógalériák, az a megalkuvás felé hajló belátás. Jó annak, akinek nem kell ezt átélnie, mert mindig is ideát volt, s nem odaát!

Túllépve most a LUMAS tetszetősen szelektív valóságképén, megkockáztatjuk, hogy a működőképes fotógalériának (egyáltalán bármi művészeti ágban való műkereskedésnek) valójában nincs szüksége filozófia értékű világképre, nincs filozófiája a szó tudományos, magasabb eszmei értelmében. Nincs jövőnket formáló célja sem, ellentétben az elméleti/művészetelméleti munkálkodással. A műkereskedelemnek csupán jelene van, nem beszélve persze a feltételezetten jövőképes üzleti stratégiáról, ami evidencia. A művészeti galéria kereskedelmi formáció: divatból táplálkozó műkereskedelmi értékkel kereskedik, esztétikai portékáit eladja gyorsan, és életérzéseit továbbadja bárkinek, aki vásárlóképes vagy olyasminek mutatkozik. Végső bizonyosság a vásárlás. Következésképp ezek a vételre kínált műtárgyak a vásárlóképesek szemléletének pillanatnyi irányát, világképét tükrözik. Néhány művész, ki korábban kellett, most hirtelen nem kell többé, nyílván a kereslet indikátorai jeleztek.

A vásárlóképesek, épp az itt döntő szerephez jutó gazdasági pozíciójukból következően egyformák, ez statisztikailag kimutatható: nem ragadnak le az élet problémáinál, jólét felé törekszenek szinte bármi áron. Nem vállalják fel a társadalmi lét ellentmondásait, következésképp képi üzeneteket sem kérnek ebből az irányból.

A galériák üzleti pozíciója posztideologikus, ahogy Vilém Flusser mondaná, különösen a fotókkal kereskedőké, lévén, hogy a legújabb fényképezőgépek éppen hogy a posztideologikus alkotói viselkedésre ösztönöznek. (a ma lehetséges felbontásnak köszönhetően hajszálpontosan leválasztható és eldobható a kelletlen háttérvalóság stb.)

Ami a menő galériák falméretű, makulátlan képi szövetű fotóiból sugárzik: a ráción túlra mutató mágia. Az élet ellentmondásaitól molesztált, sújtott ember is szívesen vállal egy virtuális utazást a mágikus ihletettség, a felhőtlen életérzések magasában. Jól esik, hogy csillogó szemünkkel egy szombat estére, barátságos sütemények között vásárlóképesnek mutathatjuk magunkat.

Ami legígéretesebb az egészben, hogy noha a LUMAS vásárlóinak fel itt, a-közép-európai régióban külföldi, mégis realitásoktól okosultnak s fellendülőben levőnek látszik a fotó-műkereskedelem Magyarországon, a korábbi évekhez, a kudarcos próbálkozásokhoz képest mindenképpen. 

Csak el ne kiabáljuk!

A highlight mágia eliminálása mobillal

Mágia vagy sem, nem bírtuk ki, hogy lábra ne menjünk :-)

Mágikus tekintetünkkel a LUMAS kirakatok