Tájékoztatás és tájékozódás

Hallgattuk kicsit a reklámadó törvénykezést megelőző parlamenti mini-vitát.

Semmi kétség, zavaros motívumú/hátterű törvény lesz ez, ha most megszavazták (délben volt várható, s már mindjárt két óra lesz.)

Leginkább azon honatyák véleménye tűnt figyelemre méltónak, akik úgy vannak mellette, hogy a kapkodó törvényjavaslati felvezetés okán ellen vannak.

A pro és kontra elhangzó szavak özönében megütötte fülünket ismét egy fogalom pár, amit fentebb a címbe foglaltunk.

Tájékozódási szándék mindig is volt, a történelmi mélységek felé haladva mind kevesebb hatékonysággal. A fele volt csak tájékozódás, a másik fele kíváncsiság, de az elme inputja még a legegyügyűbbeknél is nyitva volt mindig is.

A történelmi messzeségekben a tájékoztatás önkényes volt. A társadalom dolgaiban, az illetékesek részéről különösen. Nem volt értéke az állampolgári beleszólásnak.

Sok demokratikus fordulat után aztán itt vagyunk most, az ú.n. információs társadalomban, aminek névi jelzője azért lett oly hangsúlyos, mert az információ rendkívül széles felületen és nagy sebességgel terjed, megnövelve az információk birtokában tett reakció hatékonyságát.

A nyilvánosság leghatékonyabb intézménye, az információkhoz való hozzáférés legkönnyebben bejárható felülete az internet lett.

Ha figyelembe vesszük, hogy ide vágón mi a különbség mondjuk a televízió és az internet között, vagyis hogy míg a televízió az irányított és legfőképp a gazdasági érdekek mentén szelektált tájékoztatást helyezi szembe a tájékozódás univerzális kívánalmával, addig az internet az ő hovatovább határtalan felületén úgyszólván teljesen szabad utat enged a tájékozódásnak, vagyis magam dönthetem el, hogy engem az internet miről tájékoztasson, akkor nagyon is pozitív a jobbikos felvetés, hogy a reklámadó bevételét az alapvető internetes szolgáltatás ingyenessé tételére kellene fordítani.

Másodszor ugyancsak az ellenzéki LMP, Schiffer András érvelése mellett kell letennünk a voksot, ami a médiaadóról törvénykezők figyelmét tartalmi célok felé, a kártékony médiatermékek ellen fordítaná. Ennek hatékonysága érdekében azonban sokkal több és másmilyen okos embereknek kellene összedugniuk a fejüket, mert a várható gazdasági és pszichés visszahatások átlátásához kevés a politikai szerepvállaláshoz még elegendő tudás.

Ha ünneprontók kívánunk lenni, megemlíthetjük persze, hogy a világháló, mint bármely szeglete az emberi világnak, ahol mindenki ott lehet, épp úgy magába foglalja a jót, mint a rosszat, a szociálisan pozitívot és az önöst, az okosságot és az ostobaságot, az egészségeset és az aberráltat, az álszentséget meg a devianciát, és most már a média által való önrontás vágyát is.

Vagyis: a tájékozódás szabadsága jó dolog, de magunk elől nem menekülhetünk.