2013. december 11., szerda

Szív-ármány

Csak imént fedeztük fel, hogy míg a semmi ágán ült szívünk, a kis GÖELEVEN a minap támadt szivárványt nagy ravaszul mégis csak lefotózta.


Most aztán semmi és senki le nem vakarhatja rólunk, hogy úsztunk az árral.

5 megjegyzés:

  1. Ma megvilágosodásom támadt. :)
    Korábban megosztottam egy írásod, és nem értettem, hogy miért tűnik sokaknak zavarosnak. Viszont, ha nem találkoztam volna mostanában a semmi ágával, még mindég nem érteném.
    http://youtu.be/mj95t5ALAGQ

    VálaszTörlés
  2. Ferikém! Az ember tehát végül mégis csak zavaros síkságra ér, ha jól értem... :-) Köszönöm visszhangodat. D.

    VálaszTörlés
  3. "és okos fejével biccent. Nem remél"
    Úgy tűnik most, hogy a reménytelenség, és a gondolkodás egyenes arányosságban vannak. Minél többet gondolkodom, annál pesszimistább vagyok.
    Vajon a nagyon bölcsek mennyire pesszimisták?
    :D

    VálaszTörlés
  4. Ezt mi ketten tán sose fogjuk megtudni :-))))

    VálaszTörlés