Nézem este, már jó későn, mire
jutottak az ikszfaktoron. Hát ott áll a reflektorfényben Keresztes Ildikó az
egész nyakán maradt fészekaljával. Egyet még továbbengedett a nép, az az
esemesezős, a maradék kettőnek meg vívni kellett. Keresztes Ildikó szíve
majdnem megszakadt, s amikor visszaült ítészi székébe, hogy négyesben
döntsenek, már ha tudnak, eképpen kiáltott:
„Az összes fanyalgónak, aki összevissza
firkál, azt kívánom, hogy egyszer üljön itt.”
Mikor felhangzott a vívás,
úgy éreztem, a két vívó a nép kegyéért való vívásába minden giccset belead. A mentorok meg, azt
az egyet kivéve, pocskondiáztak. NagyFeró annyira be volt vadulva, hogy az
elhangzott MátéPéter utánérzés-dagályt le neotonfamiliázta. Geszti meg csak
undorgott.
Érdekes, hát a sokhetes,
országra szóló, zenekultúránkat meghatározó felkészülés alatt a giccsről egy
árva szó sem esett?
X, vagyis döntetlen aztán mégsem
lett. Végül a kis Bea hullott ki. Szépen festett szeme olyan kerek lett, mint
ki alól kihúzták az utolsó szál világot jelentő deszkát.
Most hogy ezeket firkálom itten
összevissza, beugrik nekem a szégyen: ez az Ildikó talán nem is azokéra, hanem
az én fanyalgásomra célzott, hogy bár én ülnék a helyében! Nocsak!
De már miért
ne? Mennyi lehet ezeknek a gázsijuk?
Bambán bámulom soraid, s azon agyalok, hogy micsoda új szavakkal bővítetted amúgy is elegáns idegenszavas gyűjteményed. Ikszfaktor, Keresztes Ildikó, NagyFeró, Geszti, micsoda úri huncutság dívik már megint székesfővárosunkban?
VálaszTörlésMi nem nézünk ilyesmit. No, nem azért mert nincs mivel, azt se mondhatnám, hogy nem tudunk rá időt szakítani, és az sem lenne igaz, hogy alantas szórakozásnak tartjuk. Egyszerűen csak azért, mert nem tetszik a piszeorrú az oldalbordámnak.:-)))
Sajnos ez nem budapesti huncutság. Benne van a levegőben (mondhattam volna a Cyber-térben, de ez megint egy újabb idegen szó lenne :-) Arra alkalmas vevőberendezéseikkel milliók nyúlkálnak utána.
VálaszTörlésSajnos?
VálaszTörlésEszembe jutott egy kis történet, egy beszélgetés, ami egy riporter és Leonard Bernstein között zajlott le. A riporter hosszasan méltatta Gershwin munkásságát, mire Bernstein elmarasztalóan legiccsezte Gershwin munkáit. Mire a riporter:
-De, hát akkor miért van a repertoárján?
-Mert szeretem. Válaszolta Bernstein.
Azt gondolom, hogy ezzel a fene nagy demokráciával "magunkra zúdítottuk" a giccset is. A kereskedelmi adók azt nyomják amit a nézők "megvesznek", és a nézőknek sajnos nem kell pl. Vittorio De Sica. Mindenki maga döntheti el, hogy mit tart értéknek, kit tart művésznek. Viszont az átlagembertől nem várható el hogy felismerje mi is a valódi érték. Ezért is lenne fontos, hogy legyen egy érték mutató médiavalami, hogy szülessenek a "köznép" által is könnyen emészthető kritikák, hogy presztízse lehessen az értékes alkotásoknak, bla-bla-bla. Szerintem ezt Te jobban tudod. Azt már-már nem is merem ideírni, hogy ezért is fontos nekem, hogy írj a fotográfiáról. :)
:-)) írok is! bár fogyogat a kedvem borsót kis szobám falára hányni :-)
VálaszTörlésSzerintem tévedsz, ami a borsóhányást illeti. Nagyon is figyelnek, figyelünk a gondolataidra, épp a fotóvilágos szereplésed miatt. Persze akad mindég egy-egy fényképezőgép mögé bújtatott "főesztéta" aki megsértődik, ha nem magasztalják föl az alkotásait, de én meg azt gondolom, hogy nem kérte senki, a képei mutogatására. Vagyis ha nem képes tanulni a hibáiból nincs értelme kattogtatnia. Na, és ha csak egy embernek nyitod föl a szemét, mint ahogy anno az enyémet (egyszer zsűriztél a pécsi ih-ban, és én később a Kareszéknál számon kértem rajtad egy elégiás diaporáma díjazását, Te birka türelemmel elmagyaráztad,hogy miért volt az helyes döntés, ugyanakkor én ráébredtem a saját hiányosságaimra, amit a csoporttól talán sohasem kaptam volna meg) már azzal is többet teszel mint a fotóművészek zöme, mint a kereskedelmi csatornák.:-))))
VálaszTörlés