Elegem van magamból! E kiáltással estem be a lakásba vasárnap fél hét felé. Hat és fél órát töltöttem buszon, hogy kedvenc UFÓ sírjaim téli színe változásait szemügyre vegyem, és persze lencsevégre is kapjam a késő őszt a hévizi Tó kifolyója közelében.
báli elő- és utóétel
Ja, hogy mi ez itt? Előző este Erzsébet bál volt, éji fél kettőkor cipeltem hazafelé a mindenvendégajándékát, a kerületi rendszerváltó Fidesz pereputty új, A4 méretű Erzsébetváros albumát. Szerencsére nem néztem bele akkor nyomban, így békében suhantam Hévíz felé, ahol plusz kettő fok fogadott.
Fenékig átlátszott a betongyűrűkben rekedt víz, életnek semmi nyoma. Békáim sleeping well, a kishalak beásódtak ide-oda. Deres-fenségesen dermedezett a megfeketült bozót, de pára lebegett a csatorna felett és virágoztak a tavirózsák!
Két óra bóklászás alatt elfogytak vézna testem hőtartalékai. Valamiféle anyámtól rám ragadt becsület-érzet hajtott oda, de gondolkodni már nem volt sok kedvem a hidegben. A polárszűrőm is megmakacsolta magát valahogyan. A százhetventőlötszázig nagytele jó szolgálatot tett a magasra kihúzott statívon: holmi farkaskutyás természetőr, ki magát kellő pillanatban rámvetendő lopakodott a bozót alatt egyre közelebb, beazonosítván a fekete sziluettet, kellő időben felismerte, hogy az ártalmatlan megszállottak kerge családjába tartozom, és kutyástól némán visszafordult.
Bár a vénasszonytarkóra hajazó gyér fehérség marasztalt, fél kettőkor jeges pillantással robogtam el az UFO sírok aszott díszei mellett, futottam végig a tó-birtok kerítése mentén, egyszer torpantam csak meg, mert oly pompás barna szimfóniát zengett - színvakoknak is - a gémberedetten ágaskodó aljnövényzet. GÖELEVEN persze elkékülést hangszerelt ki belőle, ami végleg felbosszantott, pláne, hogy GÖELEVEN kékben a legrosszabb.
Ja, hogy mi ez itt? Előző este Erzsébet bál volt, éji fél kettőkor cipeltem hazafelé a mindenvendégajándékát, a kerületi rendszerváltó Fidesz pereputty új, A4 méretű Erzsébetváros albumát. Szerencsére nem néztem bele akkor nyomban, így békében suhantam Hévíz felé, ahol plusz kettő fok fogadott.
Fenékig átlátszott a betongyűrűkben rekedt víz, életnek semmi nyoma. Békáim sleeping well, a kishalak beásódtak ide-oda. Deres-fenségesen dermedezett a megfeketült bozót, de pára lebegett a csatorna felett és virágoztak a tavirózsák!
Két óra bóklászás alatt elfogytak vézna testem hőtartalékai. Valamiféle anyámtól rám ragadt becsület-érzet hajtott oda, de gondolkodni már nem volt sok kedvem a hidegben. A polárszűrőm is megmakacsolta magát valahogyan. A százhetventőlötszázig nagytele jó szolgálatot tett a magasra kihúzott statívon: holmi farkaskutyás természetőr, ki magát kellő pillanatban rámvetendő lopakodott a bozót alatt egyre közelebb, beazonosítván a fekete sziluettet, kellő időben felismerte, hogy az ártalmatlan megszállottak kerge családjába tartozom, és kutyástól némán visszafordult.
Bár a vénasszonytarkóra hajazó gyér fehérség marasztalt, fél kettőkor jeges pillantással robogtam el az UFO sírok aszott díszei mellett, futottam végig a tó-birtok kerítése mentén, egyszer torpantam csak meg, mert oly pompás barna szimfóniát zengett - színvakoknak is - a gémberedetten ágaskodó aljnövényzet. GÖELEVEN persze elkékülést hangszerelt ki belőle, ami végleg felbosszantott, pláne, hogy GÖELEVEN kékben a legrosszabb.
Körmeimet lehelve, elkékülten végre beestem a nyári tumultushoz méretezett buszváró most üresnek tűnő restijébe, teát vettem és kekszet, úriasan terültem el, mint halálból menekült.
életmentő teám
Itthon aztán megnéztem az Erzsébetváros könyvet. A ronda könyvet, mit büszkén ajánl Vattamány Zsolt - szelíd lelkű, egyebek közt gitározni is tudó - polgármester (ízlését feltehetőleg pártfegyelemből lenyelte.)
Egy hajmeresztő oldalpár a sok közül.
Kissé elfeketült szemmel leltem rá a vödörből könyvbe zúdított, gondozatlan fotók és gagyin elrendezett oldalképek között a produkciós team öntömjénezésére: még az édes anyukájuknak is hálát rebegnek a nagy mű világrajötte okán.
életmentő teám
Itthon aztán megnéztem az Erzsébetváros könyvet. A ronda könyvet, mit büszkén ajánl Vattamány Zsolt - szelíd lelkű, egyebek közt gitározni is tudó - polgármester (ízlését feltehetőleg pártfegyelemből lenyelte.)
Egy hajmeresztő oldalpár a sok közül.
Kissé elfeketült szemmel leltem rá a vödörből könyvbe zúdított, gondozatlan fotók és gagyin elrendezett oldalképek között a produkciós team öntömjénezésére: még az édes anyukájuknak is hálát rebegnek a nagy mű világrajötte okán.
Pesövé Ofszi, aki szintén belekukkantott a könyvbe, a lakás félreeső fészerében a vitriolos üveget kereste. - Most aztán le kell dorongolnunk valakit!
- Kuss legyen, D-Vektor! - motyogtam magamnak. - Beszélnél sógorságba-komaságba süketült füleknek?
És kuss lett. Kezdem visszavágyni a mínuszba gémberedett UFÓzást. A természet grafikai elrendezései megfellebbezhetetlenek.
És micsoda érzés a leggémberítőbb hidegben is, ha lapul egy kulcs a zsebedben, ami nyitja valahol zárát egy fűtött menedéknek.
Itthon vagyunk, vigadjunk! Maradt még a sülttökből, amit tegnapelőtt szüreteltem. Ne legyen túlzottan igazságkereső az ember, ahelyett, hogy hálás lenne, hogy élhet, hogy szavazhat ide-oda, hogy voksa jutalmaként szédülhet cseberből vederbe.
Állítólag mindenképpen jót tesz kis változás a nagy megszokásban, ezt hajtogatja a feleségem.
Hunvald, ha hallaná, forogna börtönében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése