2011. március 12., szombat

Drölma avagy öltés-nyelv

A nyelv, pontosabban a fogalmi nyelv birtokában talán megszólal az ember néha legbelül. Talán. Néha. Talán belekeverednek szavak is a képzetek áramlatába. Ám ítéleteket magamagában alighanem csak érzelmileg formál az ember. Hangosan kimondani nem lenne érdemes, mert a beszélt nyelv alapjául szolgáló fogalom-rendszer azonosságainkon alapul, azok közül is csak azokon, amelyek a szociális ideákat éltetni képesek. Mondjuk például, szeretet-éhség, béke, szorgalom, szolidaritás meg ilyenek.
A túlzott hasonlóság azonban az érdektelenség felé sodorja imázsunkat. A másmilyenség pedig - és ki nem másmilyen? - sokáig rejtve lappang és leginkább szenvedést okoz. A személy legbelül épp a szociális kudarcai mögül elővilágló mentségként keresi identitását. Azt, hogy ő miben más, mint többiek. És aztán - paradox módon - éppen ezt kínálja fel úgy, mint közösségbe tartozása jogosítványát.
Ha kifordíthatnánk sok tiszteletnek örvendő egzisztenciát: az ember érzéki alkotó tevékenysége is vagy bátor kaland vagy valamiféle védőbeszéd.
Azért merült fel most mindez elmémben, mert ellátogattam a Hajós utcába egyik kedves ismerősöm kiállítására, aki magát ősi tibeti kifejezéssel Drölmának, a szabadító anyának nevezi, és igen meglepődtem. 

Kovács Zsuzsa Drölma legbelsőbb érzelmeit, érzékei útkeresését tárja itt elénk - öltésekkel. Textilen, színes fonalakkal. Nem ábrázol, nincs formavilág sem, spirituális célozgatás sincs, csak sodródás varrótűjével a kiinduló formai felvetések, majd azok lehetséges értelme és a rájuk vetülő kételyek mentén.
Merem mondani: semmi köze a mi művészetünkhöz. Pontosabban ahhoz a formaérzékből fakadó ambícióhoz, amit ítészek, hatalmi mecénások, ideológusok, történészek - mondhatnám kéretlen és főleg önző - pártfogása mentén járomba fogott a civilizáció. Semmi köze ahhoz a művészethez, ami önmagát történeti folytonosság által alakítja és hitelesíti, amit számon tart minden művész, akár az által, hogy örökösének vallja magát, akár az által, hogy szembe fordul vele.

Drölma a textil szálai közt bujkáló tűjével nem tekint stílusokra: a benne legbelül lakozó ösztönöst mutatja fel. Alkotásaiból semmi mást nem érzek ki oly határozottan, mint azt, hogy ez az 5 éve tartó utazás, a fonalak szakadatlan alámerülése és felbukkanása egy ösztönös nagy magvalósulás. Nincs törekvés sem, csak út. Az a különösség nyilvánul meg itt, ami által az ember kitapintja legközvetlenebb viszonyát a ráció elől rejtve maradó valósághoz.
Az ítész természetesen beillesztéssel próbálja megtisztelni az ilyen tiszteletet ébresztő makacs megnyilatkozást. Feltételezhető persze, hogy van is valami szociális motiváció abban, ahogyan rákattan az ember a megmutatkozás efféle útjára, hiszen közösségi lények (is) vagyunk. Még ha eltekintenénk is teljesen a szociális befolyástól és meghatározottságtól, titkos záradék értékűvé lenne az maga, hogy miért is mutatjuk meg legbelsőbb utunkat másoknak.
Ám ilyen intenzív következetességgel művelni bármit is, mint Drölma teszi, ez a gyanakvó kívülállót leszereli és a ráérzések útjára csalja.

Végül is megformált alkotásokat felvonultató kiállítás tehát. A megnyitó ugyanakként hat, mint bármelyik: tolong a nép, szűk a pince, nem férünk a szónok közelébe, bömböl a baba, a tárlók fölött csókolóznak az egymást rég nem látott ismerősök. Mindez, ha meggondoljuk, ugyanúgy képes bosszantani akár, mint boldogítani.
A lét színe, mely - miként a keleti bölcselet számon tartja - egyszerre a maga visszája is.

7 megjegyzés:

  1. "Nincs törekvés sem, csak út. Az a különösség nyilvánul meg itt, ami által az ember kitapintja legközvetlenebb viszonyát a ráció elől rejtve maradó valósághoz."

    Azt hiszem valahol ez az alkotás lényege, ha művészet, ha nem...

    VálaszTörlés
  2. Igen, ez egy nagyon értékes poszt. Tudjátok mi a szép ebben? Hogy mind másként nyilvánítjuk ki ugyanazt: D.J. a szavak által, amik olyanok, mint a szecesszió általam nagyon kedvelt folyondáros ornamentikája, V.J., aki precízen realista, és mellette kifinomultan érzelmes, a végletek között lavíroz, felturbózott érzékenységgel, és azt sem bánom, ha megsértődik, és én, aki csak belecsöppenek ebbe a kialakult rendszerbe, ahol mindenkinek már kialakult helye van, és mit keresek én itt?
    De én tudom, hogy mindannyiunknak meg van a helye a rendszerben, ami nélkül nem tud működni tökéletesen! Vagy, csak én gondolom így.
    Mellékesen: a márc. 21. helyett ha ápr. 8.-án járnék arra, akkor már minden hiába?

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kati! Szűzlányként pironkodhatunk itten soraid olvasván. Csak azt áruld el, mikor sértődtem meg, fogok? :D Nekem nyóc, a 8-a is jó!

    VálaszTörlés
  4. Oké, akkor Április 8. Tuttam én, hogy nem hiába irkálok én itt összevissza... :-))
    Druszámmal persze lepróbáljuk 21-én az egészet, hogy mosmá nehogy becsússzon valami gixer.
    Egyébként a művészettel kapcsolatos felvetést illetően, régóta foglalkoztat a dolog, hogy mi a micsoda, ha nevén nem nevezhetem. Ha csak a lényegével nevezünk valamit, akkor meg kell találnunk, ki kell tapintanunk a lényegét. Akkor nincs mellébeszélés. Nekem ez az egyik legszebb kaland.

    VálaszTörlés
  5. Kati, elfelejtettem megköszönni a soraidat.
    János, jó ötlet :)
    Egyébként, egész éjre való töprengeni valót adtál.
    Hiába kerestem a művészet definíciójára használhatót. Megfogadva intelmedet, nem keresek leírt meghatározást, inkább gondolkodom. Csak még nem tudom, meg tudom találni a lényegét röviden, velősen. A púder Nálad nem sokat ér :)
    Ha valaki, Te aztán nem beszélsz félre, és további élvezetes kalandozásokat kívánok Neked.

    VálaszTörlés
  6. Megnyugtató, hogy kitapossátok az ösvényt,/:))/ de komoly hogy a híd közepén kezdődik? Biztosak vagytok benne, hogy jó vagyok földrajzból, és tudom innen, hogy merre van dél? (Egyébként, igen! :) ) A meghatározások számára pedig remélem megtaláljátok a megfelelő dobozt! :)
    http://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM

    VálaszTörlés
  7. Kati! Ez a link a mulatságos előadás mellett kiábrándító, mind a két nemre nézve. (De azé' kösz)
    Ösvény? Ha a János mondja, hogy ott, hát ott :D

    VálaszTörlés