Elha tározás

Két idős ember találkozik a Klauzál tér közelében, ahol a pesti hírek összefolynak. Az egyik épp ma reggel határozta el, hogy leszámol az élethosszon át rá oly jellemző mafla engedékenységgel, sarkára áll és mátol akarni fog, vagy legrosszabb esetben is sarkán forog kicsit. A másik meg, aki igazi akaratos, a friss levegőtől most borzasztóan akarja, hogy elhatározzon végre valamit, de egyelőre semmi nem jut eszébe, hogy mit is.

Ezek ketten távoli ismerősök, jól eldiskurálnak. Megszakítás nélküli beszélgetésüket a Pesti Bank támogatja. Ez annyit tesz, hogy a szórólaposokat meg a kéregetőket biztos pénzkeresés ígéretével elcsalja a térről egy időre. Nyugodtan trécselhet tehát a két öregúr az elhatározásról meg az akarat szabadságáról.

Az egyiknek falába van, az igazit még a Deák téri ütközetben veszítette el. Ez, már hogy miből van a láb, ezúttal abból derül ki, hogy egy arra sétáltatott kutya oldalba vizeli.

A gazdi, látván, mi történt, máris preventív támadásba lendül: 

- Nem a járda közepén kéne diskurálni. 

A váltig mafla falábú nem akarja elküldeni a hölgyet (időközben beazonosította biológiailag eredendőnek tekinthető nemét) melegebb tájra, ezért ősi lovagi ösztönökre hallgatva síránkozóra fogja.

Nem úgy a másik, az akaratos. Az még soha nem volt ilyen közel ahhoz, hogy formába öntsön egy elhatározást, történetesen hogy belerúgjon a kutyába. Nagy dérrel-dúrral nekifog elhatározni ezt, szívósan kotorászik mentálja mélyén, hogy célra vezesse akarását, de a kutya már igazi fatörzset talált a tér távolabbi szélén.

- Fizetné ki legalább a tisztítót, nem igaz? - dohog a falábas halkan és félszegen, inkább csak beszélgetőtársának, sem mint a távolodó hölgy háta közepének.

- A * (csillag) anyjukat ezeknek! - kontráz a másik olvasáskultúráját fitogtatva. - Elegem van ezekből! Elegem van, hogy ezért jön ki az ember az utcára. Itt az ideje, hogy rendet teremtsen valaki.

- Az kéne, hogy kifizesse.

- Le kéne verni rajta! Le is vertem volna, abba biztos lehetsz, ha nem látom, hogy jobb válláról a bal vállára genderedik a haja, de ahaja.

- Ha nem nő lett volna, már én sem tudom, mit csináltam volna. De mindegy, legyen egyenjogúság, nem igaz? Most aztán egyenlőség van.

- De aztán ennyi, és kész! Ha még egyszer erre jön, ha ez még egyszer megesik, komolyan mondom neked, belerúgok. Ezt elhatároztam.

Na, végre, az akaratos végre elhatározott valamit. Észre sem veszi persze, hogy a cselekvés a ha által fel van függesztve.

- Nem akarok neki kellemetlenséget, de nem úgy lenne tisztességes, hogy fizesse ki a tisztítót?

- Vagy az asztalost... le is lehetne esztergálni, nem?

- Nem, csak a nadrágra gondolnék, a vegytisztításra. Ez kétszer is volt már esztergáltatva, talán te is tudod miért.

-Ami nem semmi manapság - toldja meg az akaratos. - Én a helyedben, nő vagy sem, nekiszorítanám a kerítésnek, aztán kigondolnék valamit. Addig el nem megy... mittudomén, végtére is, nem a szocializmusban vagyunk.

- Nem bizony! Tudod, mibe kerül ma egy öltöny vegytisztítása? Legkevesebb 6 ezer forintba.

- Ahogy te képzeled. Tizenhatba. Na és a csarnok? Már zöldségért sem mer bemenni az ember. Régen két forintért utánad hajították a tojást. Most meg?

- Ne is mondd, tudom én! Felmegy az ideg. Az ember szívinfarktust kap az áraktól. Orvlövészt helyeznék el a háztetőn, és amikor hozzányúl a zöldséges az ártáblához, durr.

- Na és az orv osságok?

- Nekem mondod? Az öt évvel ezelőttit szedem, pedig tilos...

Közben a faláb megszáradt.

A kutya viszont jön visszafelé.

- Na, menjünk, mert nekem ma még sok dolgot kell elhatároznom - vet véget a böszmecserének az akaratos.

- Isten bizony megbántam, hogy kijöttem az utcára ilyen idegben. Már csak egy jó teát akarnák, aztán be az ágyba.

- Akard is, naná, ennyi jár nekünk! De vigyázz, mert bemondta a tévé, hogy Budapesten az emberek fele a saját lakásában fagy meg! Van legalább rendes akaród?

- Van hát. Svéd flanell. Kicsit kopott, de a feleségem így legalább nem vitte el. Te merre indulsz?

- Még nem tudom. Van nálam két elha.

- Ejha! És mit akarsz vele?

- Valami tározót kellene találnom. Nem akarom itt eldobni. Bár ezeknek...