amin a nem igazán dicsőségesen, de végre talán mégis felülkerekedő seregeink egyszer majd átvonulnak.
amin a nem igazán dicsőségesen, de végre talán mégis felülkerekedő seregeink egyszer majd átvonulnak.
Meghalt Berényi Gyula, az állami Nemzeti Énekkar tagja, fotóművész, a MAOE tagja, a természeti látványok tónusainak mesésre hangolója. Covid vírus által megtámadott súlyos betegen október 31-én töltötte fel facebook oldalára rossz sejtései és emberi hitvallása vizuális összegzéseként Rettenthetetlen című fotóját. Barátai aggódó, rajongó, és a gyógyulása iránti reményt sugárzó bejegyzéseire ezután már nem válaszolt. Még további két hétig küzdöttek az életéért. November 17-én hunyt el. A Nemzeti Filharmonikusok közleményében egyebek mellett ez a tömör jellemzés olvasható: " Karakán, egyenes személyiség, olyan igazságkereső, aki a konfliktusoktól sem hátrált meg."
Megtoldanám egy szóval: jóságos. Jóságos Igazságkereső. Emléke maradjon velünk!
én vagyok, Felícia csodás halas Covid maszkjában!
Mindenkinek köszönöm a szülinapi jókívánságokat :-)
D.János
címmel és több versszakkal, olyan magyarosan
Itt van ez az akár bájosnak is mondható fiatal, anyanyelvi szinten magyarul beszélő lány, akinek akár az ifjúság édes csacsogó madara is repkedhet a lelkében, de most a tévé szalagcímes képkivágásból alul kicsúszott fejecskéje láttán, s a digitális jeltorzítások áldozatául esett hangocskája, de különösen a hazája elleni feljelentéseiről kéjesen bugyborgó, folyvást vigyorgó szájacskájának kibocsátott tartalmai hallatán határozottan egy politikai ribancot vizionál az ember.
Hát nem szomorú dolog a látszatok eme torzulása? A társadalmi tudat jól megfizetett, elképesztő ketté hasogatása? Miközben azok az útszéleken heverésző hon- és hajléktalanok - na és emitt meg a gyermeki gátlásukat épp félredobott fitnesstermező yuppik - ott egy meleg vacsora, itt meg egy gátlástalan összeröhögés reményében az ő (their, ihre) kibogozhatatlan felsőbb értelmű "demokratikus" jogaik gyakorlásának ciklikusan közelgő alkalmára várnak.