Itt van ez az akár bájosnak is mondható fiatal, anyanyelvi szinten magyarul beszélő lány, akinek akár az ifjúság édes csacsogó madara is repkedhet a lelkében, de most a tévé szalagcímes képkivágásból alul kicsúszott fejecskéje láttán, s a digitális jeltorzítások áldozatául esett hangocskája, de különösen a hazája elleni feljelentéseiről kéjesen bugyborgó, folyvást vigyorgó szájacskájának kibocsátott tartalmai hallatán határozottan egy politikai ribancot vizionál az ember.
Hát nem szomorú dolog a látszatok eme torzulása? A társadalmi tudat jól megfizetett, elképesztő ketté hasogatása? Miközben azok az útszéleken heverésző hon- és hajléktalanok - na és emitt meg a gyermeki gátlásukat épp félredobott fitnesstermező yuppik - ott egy meleg vacsora, itt meg egy gátlástalan összeröhögés reményében az ő (their, ihre) kibogozhatatlan felsőbb értelmű "demokratikus" jogaik gyakorlásának ciklikusan közelgő alkalmára várnak.
