Black bird matter

Tél van. Tollaiból bundát formálva búsan fűti magát a feketerigó a kertünk fölötti fagyos korláton. Néha megrázza kicsit a fejét, nehogy valaki szobornak nézze.

Szívesen befogadnám. Persze azt hinné, hogy kukkot sem értek a madarak életéből. 

   Odaröppen most egy rokon, együtt búslakodnak. Majd még egy és még egy. Az ereszen is ott figyel már további kettő. Nézik talán, hogy nézem őket.Aztán szinte egyszerre röppen fel három. A többiek meg utánuk. 

   Mi van?

   Köröznek. Csak nem demonstrálnak? Csak nem bleklájfmetöröznek itt nekem? Mindjárt ledöntik a szobrot: Ember kalitkával.