Nézem a tévét

A világfigyelem mikrofonjai előtt, fején fejhallgatóval lassan, vénesen pampog egy ember, Soros György, kinek civilizáció szemlélete, enyhén szólva patologikus.

Abból, hogy a nagyhatalmak, s közöttük épp az ő nemzeti hátterét adó USA hatalmi elitje is tűri, sőt, önös érdekből akár segíti is a nyugatitól eltérő más civilizációk életterének szétrombolását, Soros György, íme, más népekre hárítható humanitárius kötelezettséget vezet le (!!), s a menekültségnek kétes értelmet adóan ő maga, financiális erőforrásait bevetve Európa felé tereli más civilizációk háborús körülményektől sújtott, európai beilleszkedésre jórészt nem is hajlandó millióit. Mindezt úgy, mintha a nyugatitól ideológiailag idegen, az iránt vallási, tehát a legmélyebb mentális és lelki alapon intoleráns muszlim tömegek bármiféle hasznára lehetnének, vagy akár csak az irigyelt jólét feltételeinek biztosítása terén segítségére kívánnának lenni Európa hagyományosan keresztény szellemiségű népeinek.

Soros György megpróbálja világot átfogó, kataklizmával fenyegető véletlenekre bízni több milliárdnyi ember sorsát. Pénzen vett, gyanús, pszeudolegitimitással. Hitler maga is, ha volna benne kevés űberségének űberelése iránti respekt, tisztelettel adózna Soros György világhatalmi karmesterkedései láttán.

De ki ez a Soros György? Maga is egy Übermensch? Vagy Istenmentsch? Világnézeti elvei nem állnak dialógusban a nyugati kultúra, sem a politika korkérdéseinek tudományos megközelítéseivel. Egy, a pénz hegemóniája alá terelt világban, tőzsdén összespekulált pénzével szellemi tekintélyt szerezni kívánó, betolakodó, akit a mi kaszinó-dzsentrire hajazó Junkerünk két oldalról csókolgat. Mintha a mi Junkerünknek Európa népei - valahogy véletlenül vagy valami nagy maszlag reményében - felhatalmazást adtak volna, hogy a fejük felett egy patologikus jövővel házalóval üzleteljen.

Mi folyik itt? Eljött a hadra fogva bolondítható népek következő nagy vakságának ideje?

Miféle újabb fajta világpusztulás, és világot átfogó megbánás nyitja majd fel utólag, már későn a szemüket?

Népek közötti keveredés? Miért ne? De civilizációnk más civilizációk iránti toleranciájának csak a kölcsönösség adhat értelmet. Ez itt és most, Európa zabolátlan elözönlése idején nem ígérkezik.

Romlik a világ

Feltűnt nekünk, nem is először, csak rendre felejtjük aztán szóba hozni, hogy a budapesti combinokon lecserélték a mi kedves fiatal, rekedtes hangú művésznőnket egy nyervogó, vén nyanyára. Az mondja most be a megállókat anyanyelvi angolsággal (már ha mi ezt képesek vagyunk jól megítélni.) Sír a vénség a hangszórókból, legszívesebben minden megállóban leszállnánk.

Tűnődünk, kinek elaggott lánya borjából jön ez a szerencsém-hogy-öreganyádnak-szólíthattál hang. Ahogy az állomás neveket kiejti, sejtésünk támad, hogy magyarra szakosodott nyelvtanár lehetett valahol odaát, esetleg magyar férj oldalán hazánkban özvegyült meg.

Úgy sejtjük, vannak összeköttetései, és szánalmas rá gondolni, hogy összeköttetések mentén hogyan ízetlenedik el ez a nagy magyar sütemény megállíthatatlanul.

Na, na, gondolkodjunk pozitívan, még mielőtt jön az ellenőr!

Talán a rekedtes hangú kis miszínésznőnk unt rá az állomások örökös újramondására az érvényét-vesztésnek eme szakadatlan színjátékában.

Akkor a nyanya esetleg egy szerencsénkre fellelt beugró színész, ki a világ füle előtt most az egyszer még (reméljük utoljára) halált megvető beugrásával kisegít bennünket.

Aztán majd csak beérnek előbb-utóbb a mi új, romlásba született, perfekt angol generációink.

Ez itt a szomszéd kedves, kivénhedt Benije. Nyervog ez is, már csak nyervog, semmit se hall. Nem angolul nyervog, csak macskául. Egyiptomi ősfajta. A macskáknak nem volt Bábeljük, így aztán könnyebb a messziről jöttet szeretni. Beni a ház kapuján túl sosem volt, gőze sincs a combinokról.

20 éves is lehet. Várjuk, mi lesz. Talán, hogy sírhassunk egy nagyot.