Kié a dal?

"2009-ben elment Magyarország XX. századi krónikása, Cseh Tamás. Az elmúlt években több emlékesten tisztelegtek a zeneszerző énekes munkássága előtt. Ezen megemlékezések közül az egyik legismertebb a 2012-ben bemutatott ?Születtem Magyarországon? című emlékest volt, ahol Hrutka Róbert hangszerelésével, neves színművészek előadásában hangoztak el a Bereményi Géza, Másik János, Novák János és Cseh Tamás által megírt dalok."

Krónikása!? Szúrja a szemem. Talán inkább az ember társadalmi léte - értéke, sorsa és helyzete - sokrétűségének fanyar humorú dalnoka. Kétségtelen - a Port.hu mentségére szól - hogy egyetlen szóval nem lehet megúszni az igazságtevést.

A fő gond nem is ez, hanem az inverz igazságtalanság tevés. Tágítjuk most látóterünket: különösen szembeötlő ez az igazságtalanság tevés a net felelőtlen virtuális légterébe behajigált szavak dolgában, ahol a politikai színezetű szólalásokban vagy a hedonistán felelőtlen áradozásokban rendre elsikkad - minimum kevéssé érdemesült személyek nevei közt suvad - Bereményi Géza* neve. Holott a krónikás, a kor megörökítő ő volna a Cseh-Bereményi dalszerző párosból.

Hogy fokozzam méltatlankodásom és kritikai célzó berendezésem üzemi hőmérsékletét, többször meghallgattam a Valaki hiányzik ebből az utcából című magyarnótát, ami olyannyira vonz széplelkű énekeseket, hogy például Koós János is előadta, az opera erkeli magasságaiba tolva közismerten fényes zengésű torka hevületét. A szöveg népi-nosztalgikus butácskaság, holmi letűnt/sose volt falusi idill kulcsszavaival megspékelve (csillag, vén akác, kisablakok, túlsós sor) egy formailag ügyesnek mondható kontraszttal: valaki hiányzik.

Ez a világ a giccsre fogékony ábrándképeken kívül sehol nem található már, mégis sokan szeretik. Megkockáztatjuk, hogy az egyetlen, ami itt garantáltan lelket zsibbaszt, talán míg ember az ember, a dallam, a maga fülbemászásával, a "cigányzenés" harmóniacsordulás gazdag lehetőségeivel, mert a dallamnak atavisztikus zsákmánya a lelkület.

Cseh Tamás más világ. Számos megragadó zenei formát talált Bereményi Géza gondolatainak csomagolására, ám sokszorta többször csupán hangzóvá tette azokat, és inkább gitárral összenőtt desirés személyisége fanyar varázsával operált. Cigányzenésítés itt semmiképp nem volna lehetséges. Minden Cseh Tamás által híressé tett dal az ember furcsa sorsba vetettségére céloz. Ilyesféle motívum azonban nehezen, talán egyáltalán nem kerülhetne elő a melódiából. Pusztán a melódia más lelki tészta.

Ha az énekes-krónikási terepen a szociális szolidaritás vagy akár a verbális formaérzék attitűdjével közelítünk, akkor bizony Bereményi Géza nevét volna helyénvaló említeni.

Miután Koncz Zsuzsa jeles (hatvanadik?) születésnapi buliján Mácsai Pál előadta a Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer kezdetű dalt, s a tetszés lecsengése végén Cseh Tamás odaperdült, s karjai közé kapva Koncz Zsuzsát megpördült vele, Bereményi Géza meg nem volt sehol, nos, ennek utána, adandó alkalommal megkérdeztem Bereményi Gézát, hogy kinek a téma ötlete volt ez a dal. S ő azt mondta: az enyém.

Nem is gondolnám másképp, mert az a gondolatvezetési csavarintás, ami nélkül ez a téma szóra érdemes dalként semmis, és ami sok más Bereményi szöveg igazi ízét adja, például a Somlai Margitról szólóét is, egyedül Bereményi sajátja (bár - míg ember az ember - gomba módra teremnek ügyes epigonok :-)

A Port.hu által propagált emlékező rendezvény a Cseh Tamás iránti - Bereményi iránt kissé igazságtalanul figyelmetlen - szeretet hullámain hajózik. Minden lesz, sztárok és hangszerelés is - ami egyébként legtávolabb áll Cseh Tamás dalnoki habitusától - csak maga Cseh Tamás nem lesz, nem lehet már jelen.

És esetleg Bereményi sem lesz itt, mert őt már gyakoroltuk elégszer kifelejteni.

Egyébként is: a színpadon mindenki magát élteti legszívesebben.

Tudhatta ezt Cseh Tamás is.

                                                                                                      D-Vektor

* Bereményi Géza nem rokonunk - P.O. - D-Vektor

Én is csak hallgassak! Bezzeg Bereményiről nincs fotóm!

ki tud itt?

Mint tudjuk, a deszka magyarul világot jelent.

Bereményi Géza és Cseh Tamás Születtem Magyarországon című dalával indított a Belvárosi Önkormányzat a Magyar Kultúra Napján az Aranytízben, ahol ez alkalomból adták át Budapest V. kerületének Kölcsey-díjait. (Bántai Erzsébet zenetanár, Lakatos Mihály prímás és Virágh László énekművész, zeneszerző – ők a díjazottak, Pilinszky-emlékérmet pedig a Katona József  Színház társulata kapott.)

Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul? –énekelte Cseh Tamás, sajnos már csak filmfelvételről. Ez a dal adott aztán érdekes és furaságba torkolló felhangot az ünnepi rendezvényhez. Miért is?

A harmadik emeleti színházterem színpadjának világot jelentő deszkáira szólították az idei díjazottakat. Megelőzően zenei műsorral köszöntötték őket és a közönséget, mondhatni, Kölcsey Ferenc szellemében. A díjak átadása után, mint slusszpoén, mint új kort hírnöklő fergeteg, betoppant ugyanazon deszkákra Szabó Ádám harmonika művész az ő adóportokkal felszerelt harmonikájával. Szabó Ádám a Csillag Születik méltán ünnepelt csillaga az eltelt évek során one-man-show-vá csomagolta magát, nem csak harmonikás, hanem énekes is ím már, s ő maga konferálja magamagát. Kissé modoros és hengerlővé gyúrt konferanszié szövegéből valószínűleg nincsenek magaslati változatok. Az Aranytízben, egy Kölcsey-díj átadón kicsit karcolta a fület az én-a-nagyajándék-nektek féle enyhén szerénytelen, világra szólást magának megelőlegező, show-konzerv ízű  hangütés.

Szabó Ádám a Magyar Kultúra Napján dalaival megelőlegezte a választ Bereményi kérdésére, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul.

A világot jelentő deszka globális deszka lett, s mert valahol az elektronikus éterben helyezkedik el, virtuális valami is egyben, deszkátlan entitásként körbe éri a világot, s így bárhonnan könnyű rá felpattanni. Szabó Ádám már ott van az ő dörgedelmesen kihangosított fellépéseivel. A dalocska szövegében, amit minap - saját szerénytelen szavait idézve - „összedobott” másfél óra alatt az Eurovízió dalfesztivál magyar, Dal című tv-elővetélkedőjére, egyetlen magyar szó sincs, miként egyetlen dalt sem énekelt a Magyar Kultúra Napján, és ez, sajnos, már természetes. 

Nem az az utca

Érdektelen deák küllemmé mosódtak huszadik századi dalnokunk, Cseh Tamás feledhetetlen vonásai a róla készült, s szeptember 6-án, a budapesti Gellért téren felavatott szoborban.

Sebaj, mondjuk kicsit bosszankodva! Sebaj, nekünk az út a fontos, ahogy a semmiből kibontakozott, pontosabban, ahogy Cseh Tamás és Bereményi Géza kibontották egymást a rájuk - mint mindannyiunkra -  leselkedő kérdőjelességből: 

az emberléptékű dalok születésének meg nem ismétlődő útja lett ez. A tovatűnt szocialista idők életkohójából kifröccsent, ihletett életérzés egyszeri és megismételhetetlen formajátéka.

Bereményi tiltakozna, hogy az ő sorsa saját kezében volt :-) Erre majd a még messzi időből jő válasz, hogy a feledés bicskája kinek szobrán csorbul ki igazán s kién kevésbé.

A feledés persze sokkal inkább igazságtalan rágcsáló sem mint bicskás vigéc. Cseh Tamás szoborló arcán sehol az a fanyar, réveteg és ambivalens fintor az életre, ami fellépéseit mindvégig elkísérte. Ehhez a hibához nem a mi gyarló feledésünk, hanem a szobrász bizonytalankodása kellett, amivel a dalnok élet lényegét holmi kétes örökifjúságra konvertálta, elcsehszve ezzel épp a lényeget.

Sebaj, igazi hívei emlékezetében Cseh Tamás arca eleven.

Művész életének még két lábon járó társai eljöttek a szoboravatásra. Kicsit karaktertelen, kicsit unalmas, kicsit pojáca volt és maradt mellette mindegyik. Viszont élnek még. Karinthyval élve: ez a boldogság jutalma.  

Élnek. Mit is tehettek hát most: felléptek, szerepeltek. Másik János – akkordeonja sípjaira pumpálván a levegőt - a léhaság költőileg kifordított bundájában próbált a barátság méltó örökösének bizonyulni. Vulgáris szavak pattogtak néha tátogó szájáról. Micsoda különbség! – gondolta az emlékező. Cseh Tamás bocsánatkérő halkítással pottyantott el néha kissé szalonképtelen szavakat, ha egyáltalán.

Bereményit folyvást köszöntötték a szoboravatás során, emlegették a díszbeszélők, de mintha nem lett volna már sehol. 

Politikusok is körbecsaholták az eseményt, s érdekes mód költőin szóltak, annak bizonyosságaként, hogy az életérzésnek, amit Cseh Tamás és Bereményi Géza dalokba öntött, örökre elmúlt a kora, s az eltűnt korok dalai, melyek legfőbb erénye a művészi forma, ideológiailag aktualizálhatatlanok.

Filmet is készítettek időközben. Cseh Tamás életét összefoglaló filmet. Ezt most egy közeli teremben bemutatták. Mivel Cseh Tamás élete a dal volt, ez a film a sok hangtechnikailag kibírhatatlanul rossz amatőr filmbejátszástól vacak erőlködésként hat.

De mi is csak hallgassunk! Egyetlen hangfelvételünket, ami még Cseh Tamás Bródy Sándor utcai albérletében készült, később, egy valamikori heveny szalaghiány miatt alighanem, letöröltük. Pedig ott még pörgött Cseh Tamás kisujja, miként eredetileg mindig a Nincsen más című feledhetetlen dal bevezető futamában.

Eme minden idők legprofánabb és legcsodálatosabb poéziséből néhány sor ott olvasható a szobor talapzatán. Csak a beavatottak tudják, hogy nem a Bartók Béla út az a dalban említett utca.  Mert egészen máshol volt az az Ágnes, aki a hallban csomagolt piszkos ruhát, és kiabált, miközben a villamos zörgött végig az utcán. Ott, abban az utcában még minden az ifjúság sodrában kavargott, ami sodor aztán a dolgok rendje szerint mindig lelassul, egzisztencia bizonyosságai csimpaszkodnak rá, s végül mozdulatlanná merevedik egy szoborban.

- De jó lesz ez így nagyon - mondta Szabó Géza irodalomtörténész barátunk, aki az elrontott karaktervonások miatt velünk együtt berzenkedett. – A föld M4 aljából előhömpölygők kedvelt fordulatává lesz, meglásd, randit adni majd délután háromkor, ötkor az ím már eltéveszthetetlen ponttá lett Cseh Tamásnál.

Tálalási stratégiáján töri a fejét a média

  

Mi is csak hallgassunk: letöröltük egyetlen felvételünket. Ráadásul a kék virágot is egyik kedves ismerősünk hozta.

A protokollnak még nincs vége, de két hű követő már Cseh Tamás összes dalát jétssza a szobor hátterében. A feelinget bájos kis barátnőjük a maga módján próbálta formába önteni.

Az igazi Cseh Tamás