A WellPress könyvkiadó megkereste Szebeni
Andrást még a kilencvenes évek végén, hogy az új évezredet köszöntő reprezentatív
Bécs-Budapest fotóalbumukhoz a Bécset bemutató felvételeket ő készítse el.
Szebeninek tetszett a feladat, sokszor kiutazott Bécsbe, és kiváló fotókat
készített a város történeti értékeiről és emberi forgatagáról. Fejébe vette
eközben, hogy készít egy madártávlati felvételt a kék Duna bécsi hídjairól. A
környező hegyekben remélte megtalálni azt a pontot, ahonnan rálátás nyílik, de
senki sem tudta, van-e, s ha igen, hol lehet ilyen. Ám ő nem szeretett
meghátrálni. Kezdte sorra járni a külső városrészek kocsmáit, és egyszer aztán
belebotlott három szomját oltó kéményseprőbe.
Hosszas közös iszogatásba merült velük, s alighanem megkedvelték, mert kérdezősködésére egyikük pontosan leírta neki az útvonalat ahhoz a talán egyetlen magasan fekvő erdőnyíláshoz, ahonnan a Duna egészére rálátás nyílik. Szebeni András pedig átvágta magát az erdőn, és mint a kép is mutatja, megtalálta azt a mesés látványt kínáló helyet.
Az epizódot ő mesélte el nekem, amikor bécsi fotóiból készült és az album ünnepélyes bemutatásakor vetítésre került interaktív audiovizuális játékon dolgoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése