A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA

2003 óta minden évben  augusztus 29-én van ez a nap, a MAFOSz kezdeményezésének köszönhetően.

Arról, hogy pontosabban mit ünnepelünk ezen a napon, sokféle tömör fogalmazás kering a világhálón. Leginkább megállapodottnak tűnik, hogy ezen a napon ünnepeljük a magyar fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeit. Hát, igen! Micsoda gyönyörű, kultúrpolitikailag is szalonképes nagy szavak ezek. 

A fotográfia azonban - a magyar is -  jóval több ennél. Fotográfia = ember és fényképet rögzíteni képes gép kezdettől szerteágazó értelmű találkozása. A fényképezőgép a camera obscurális képalkotás természete okán, a hajdani nyilvánvalóság közvetítése által olyan mágikus tulajdonsággal bír, aminek pszichés átéléséhez művészi közvetítés nélkül is hozzáférhetünk. A fotografálás legegyszerűbb ilyen képességű "terméke" az akármíly csekély távlatú múltból ránk maradt fénykép. A múlt képződése pedig szakadatlan, és itt van még nekünk a jövő is!

Ma már mind több olyan szemléleti szegmens és képalkotási eljárás létezik, amihez a fotografált fénykép szolgál kiindulásul, de a pszichés élményt vagy a fontosságtudatot lényegében azok a manipulációk váltják ki, melyeket a játékos, folyvást újat kereső alkotó képzelet tesz a fényképhez, vagy kanyarít a fotografálás társadalmi jelensége köré. A digitális fényképező technika ma már magát a kattintást és az optika "nézését" is oly mértékben manipulálni képes, hogy kezdünk elfeledkezni, de egyáltalán, talán nem is tudunk azokról az időkről, amikor a fotografálás, a fényképezés csak igen kevesek hivatása és életre szóló, szenvedélyes áldozatvállalás volt. A fotografálás ma a vizuális értékteremtés legdemokratikusabb csodája, azzal együtt, hogy jogod van nem fényképezni, tengernyi sz@.t nem csinálni. :-)

E napot köszöntő, fotográfia alapú digitális képemmel egyben  eddigi életem legkedvesebb fotografáló társára, a minden helyzetben bátran, vonakodás nélkül helytálló GÖELEVENRE emlékezem, aki zárszerkezetét jó pár éve már örökre becsukta.