Kevés kreatív tűnődés után végre kimentünk ez újnak már alig mondható esztendőben az utcára, és az egyik Rákóczi úti buszmegálló terelő-karóitól elragadtatva Pesövé Ofszi azt javasolta, hogy készítsük el 360 fokos panoráma-önarcképünket. Íme az eredmény:

A busz közben elment, de majd jön másik :-)

Woman és emberek

Baricz Katinak volt jelenése tegnap az Amadeus Művészeti Alapítvány kiállító termében, a Veder utcában. Ennél lököttebb utcát nem találsz Budán. Jómagam térképpel a kezemben kóvályogtam vagy negyed órán át a feltételezett jó helyen, de utcatábla sehol, házszámok se. Akkor végre arra botorkált valaki a sötétben, s mert rákiáltottam, a Veder utcában vagyunk-e vajon, rám köszönt: Vékás Magdi volt. Ő is próbált megbizonyosodni. Kerestük együtt a bizonyosságot, le-fel, mint a népmesében. Végre jött a túloldalon két alak. Adjon a jóisten szép sötétséget! Tudják-e kegyetek, milyen utcában vagyunk? Nem ez itt a kérdés, válaszolta Szél Ágnes, hanem, hogy hol ez az egész buli. Simon Csilla is bizonygatta, hogy ő sem a hétfejű sárkánnyal remél itt összefutni. Na, akkor kerestünk tovább együtt, most már négyen abban a bolond, házszámtalan, névtáblátlan Veder utcában.

Egy távoli, kiszűrődő fényben végül megtaláltuk. Volt ott már vagy száz kabát egymás hegyén-hátán a pár tucatra méretezett Kleiderbügel tetejében, s javában zajlott a szeretet-ige hirdetése. Megnyitó megnyitót ért aztán.

Na persze, voltak képek is, 12 kezdetben bariczi szöveglepedőbe burkolózó, élet nagyságú apostol, később, a hangulat tetőfokán már leplezetlenül, aktban még hozzá, és mert fotográfia a hívószó, mindahányuk a legkülönfélébb kamerákkal volt fügefalevelesítve. Tizenkét Fonyódra, Baricz kertjébe csalt ifjabb, vénebb fiú, sokunk tisztelt ismerősei.

De mi az ő jelenésük a bariczi jelenéshez képest! Lármás, vidám gyümölcs, szerelmesülten csüngve Leonardó örökké termő ágain. A Los Gringos együttes boldogító latin-amerikai zenéje ölelte körbe a megjelent sokaságot. Színes ajándék leporellók röpködtek köröttünk. Jóféle vörösbor keringőzött a poharakban.

Hogy mi volna a helyes terminológiai megnevezése ennek a bariczi örömbulinak, még gondolkodom, de lehet, hogy az: örömbuli.

Vacak, Samsung mobillal kattintott kép, GÖELEVEN forog a sírjában

Festék mint vélemény?

Országváltó, rendszerváltó, festékkel pancsoló!

Mind, ki ellen lázadsz, lázadt bizton vagy talán-talán maga is, csak aztán, hogy a vezérlő művek közelébe jutott, rájött, hogy van itt egy bonyolult társadalmi érdekmechanika, minek emberi szabadságunkat, társadalmi berendezkedésünk eszméit és ésszerűségeit korlátozó szükségszerűségei feloldhatatlanok. E mechanika tehetetlensége és örökös deformálódása (önérdekű belepiszkálások, érdekütközések okán például) megkerülhetetlen, és ha ránk száll az ezekből következő felelősség, az előbb-utóbb bölcs vagy cinikus konzekvenciákhoz vezet.

Rád is ez vár, ha uralmad alá rombolni igyekszel mind ama nem tetszőt, ami ellenedre éppen adva van.

Búcsú Fenyőfától

2018. január 17-ig őriztük életem legszebb fenyőfájának méltóságát. Na de hát ki vagyok én! Jött az ukáz, hogy most aztán egyetlen tűje se maradjon!

Vinnem kellett az utcára a számkivetettek közé. Ahogy kötöztem roppant szárnyait, rádöbbentem, hogy ennek a hőn szeretett fának gőze sincs rólam. Pedig én aztán, D-Vektor, hogy repestem érte! Még Pesövé Ofszi is visszatartotta a csipkelődéseit.

Mégis, ahol ért ott szúrt, utolsó erejéig küzdött önmagáért.

De én már tudtam: nincs mese. Így megy ez: életünk volt, nincs. Az csak jelenség.

ÉLET van, az pedig megy tovább.

Boldog ÚJ Évet!

Újévi mise - új áhitat

Szinte új trombita

Új év - új arculat