2018. január 18., csütörtök

Búcsú Fenyőfától

2018. január 17-ig őriztük életem legszebb fenyőfájának méltóságát. Na de hát ki vagyok én! Jött az ukáz, hogy most aztán egyetlen tűje se maradjon!

Vinnem kellett az utcára a számkivetettek közé. Ahogy kötöztem roppant szárnyait, rádöbbentem, hogy ennek a hőn szeretett fának gőze sincs rólam. Pedig én aztán, D-Vektor, hogy repestem érte! Még Pesövé Ofszi is visszatartotta a csipkelődéseit.


Mégis, ahol ért ott szúrt, utolsó erejéig küzdött önmagáért.








De én már tudtam: nincs mese. Így megy ez: életünk volt, nincs. Az csak jelenség.

ÉLET van, az pedig megy tovább.
























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése