Vinnem kellett az utcára a számkivetettek közé. Ahogy kötöztem roppant szárnyait, rádöbbentem, hogy ennek a hőn szeretett fának gőze sincs rólam. Pedig én aztán, D-Vektor, hogy repestem érte! Még Pesövé Ofszi is visszatartotta a csipkelődéseit.
Mégis, ahol ért ott szúrt, utolsó erejéig küzdött önmagáért.
De én már tudtam: nincs mese. Így megy ez: életünk volt, nincs. Az csak jelenség.
ÉLET van, az pedig megy tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése