Mifélének mondanám
ma ezt a zenét, ami a rádióban szól vasárnap délelőtt? Smetana: Blaník -
szimfonikus költemény, ezt olvasom a műsorfüzetben. Smetana hat költeményből
álló Má vlast (Országom) ciklusának utolsó darabja szól a Bartók
rádióban. A 638 méter
magas Blaník a hajdan úgy vágyott cseh szabadság elnyerésének szimbóluma - ezt
egyébként - bár talán illik - nem kell feltétlen tudnom ahhoz, hogy
befogadhassam a hozzá, róla komponált zenét.
Ám egy kérdés érint meg, ahogy hallgatom az égbe tornyosuló fortisszimót: Miféle hangzás
volna ez, milyen jelzővel illethetném e zeneköltői végkifejletet? Érzem, mini
nyelvújításra kell vetemednem.
Enyhén pejoratív
sugallat kell az új szóba. Csinnadranakronisztikus, igen, ez az talán! Mai
füllel csinnadranakronisztikus zene ez. Fortisszimós tornyosulása pompás
zenekari hangoknak. Smetana e műben valamiféle hajdan divatos, hajdani léleknek
ismerős, bombasztikus végkifejletet épít. Nekem, anakronisztikus léleknek
szabadulás, győzelem, legyőzhetetlenség érzetét sugározza, ami, bizony, fontos
korérzés lehetett valamikor, annak idején.
Ma más a helyzet.
Kihez s miként szólhat ma ez a hangzásbéli heroikus kitörés, milyen pszichés
indulatainkhoz szolgálhat aktuális attitűd-fokozóként?
Úgyszólván
semmihez. Korérzéseink megváltoztak: bizony, mind inkább csinnadrattaként
hatnak a régi heroikus hangzások. Egyéni lelki erők mind kevésbé, sőt, többé
egyáltalán nem is fonódnak össze kollektív, hősi kiállásban.
Inkább a kollektivitás
kereteit szétverő aknamunkára bátorítanak ma a fortisszimók. Nem az ilyenek,
persze, hiszen nem akkordikus összhangzatok vagy hangszerek szükségeltetnek
ahhoz, hanem média arzenál, modern színtér, ami trónfosztásra biztat minden
honfiúi hevület, kollektív identitást teremtő önfeláldozás, minden régi,
klasszikus érték uralmával szemben.
És lehetne másképp?
Ott ácsorog már
klónozott sokadmagával, jelenésre várva a füttykoncertes nézőtér összeborult - mennyi
gyalázatos történés után összeborult - bársony függönyszárnyai mögött a magát
nagy gaztettekkel és összeférhetetlenséggel még le nem járatott poszthumán
ember.
Egy kissé destruktív média csinnadratta 2012-ből |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése