mupa - avagy a lassú beolvadás?

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője és karmestere videó üzenetében a fővárosi önkormányzat támogatás-megvonásának következményeit taglalja, s többek között az elmaradó mupa (sic!) koncerteket említi. A világjáró karmester ezek szerint tud még rólunk, magyarokról, csak talán nem beszéli már elég jól a magyar nyelvet.

Olyan hangzó szó, hogy mupa, a beszélt magyar nyelvben nem létezik, legfeljebb csak szintaktikai instrukció formájában hangozhat el.

Tudjuk, hogy az internet világot, mely a nemzetek széttagolt fizikai valóságán túl nagyon is létező, noha csupán virtuális valóság-szféra, nem mi magyarok teremtettük az emberiség számára, ezért gépi kódnyelvében nem használ magyar betűkaraktereket.

Ezzel együtt élni azonban már mi is megtanultunk, úgy, hogy nem keverjük össze a virtuálisat a valóságossal. Az internet kommunikációnkban használt furcsa utasító karakter alakzatok, mint az elérési útvonal magyar fogalmakat takaró elemei, nyelvünk kényszerhelyzetéből adódnak, és amikor a mögöttük létező objektumok fogalmi nevére vagy intézményekre utalunk, mi, magyarok a valóságos magyar szót mondjuk ki.

Ezért Fischer Iván videóképbe állított, lassan, nyomatékosan lamentáló figurája a mupa szó hallattán kicsit olyanná lesz, mintha robot beszélne.

Mindamellett jegyezzük ezt meg, hogy a magyar zenekultúrát érintő veszteségek terén osztozunk gondolataiban!

Mellesleg Fischer Iván felszólítja Tarlós Istvánt, hogy a zenekar által tervezett május hetedikei flashmobon magyarázkodjon a megvonó intézkedés nyomán előállt kulturális veszteségek miatt. Szerencse, hogy ezúttal az államelnöknek magának nem kell a flashmob forgatagában bocsánatot kérnie.

Ez persze csak apró szarkasztikum fogalmazványunkban. 

Nem a pillanat-politika irányában konklúdál felvetésünk.

Megőrizhető-e, meddig őrizhető meg még az interneten magyar identitásunk, vagy lassan de feltartóztathatatlanul beleolvadunk majd a virtuális nemzetköziségbe, s azon ivadékaink, akik e játékot nem (elég jól) játsszák, egyszer csak hoppon maradnak a távolabbi jövőben, s nem csak úgy, virtuálisan, hanem ím már a maguk fizikai valóságában is?