Elk úr

Könnyű elkúrni a világot, ha avatatlan kézzel nyúlunk hozzá, sőt, elkúrtnak találni is igen könnyű, ha avatatlan igényekkel közelítünk.

Az elkúrni kifejezés persze úgy értendő, hogy az ember számára kedvezőtlenné tenni.

A világ, már mint galaxisunk, azonban elsősorban magáért való. A világ az ember érdekeire tekintet nélkül létezik, és szakadatlanul változik, így felőlünk tekinve -mondhatjuk - folyvást elkúródik. Miközben meg soha sincs elkúródva, csak történik a maga lehetséges és természetes módján.

Ha pár milliárd évvel ezelőtt jöttünk volna e naprendszeri világra, ugyancsak mondtuk volna a magunkét, mert úgy tűnt volna, hogy totálisan el van kúródva mindaz, ami nekünk a fennmaradáshoz kéne, és nagy evolúciós mérgünkben elfelejtettük volna méltányolni, hogy valami azért már adva van, ami sok milliárd évvel annak előtte még ígéretes se volt, például, hogy készül már összeállni a mi majdani hazánkká a kozmikus por.

De térjünk vissza a valóságba, ebbe itten!

Könnyű belerondítani a világba, ha módunk van a jelen viszonyokat fenntartó okok feltételrendszerébe belepiszkálni. A Földi élet pedig igen bonyolult egyensúlyi viszonyokon alapul. Elég elkúrni a sok közül egy valamit, és beindul a dominó effektus.

Rajtunk kívül az ég adta világon senki nem izgul emiatt. Ha mi kúrjuk el a világot, az ugyanis a nagy egész felől tekintve csupán átmeneti. Az egész Földet tönkre lehet tenni, de csak az itt élők számára, és azt csak mi vesszük észre. A vizet nehéz eltüntetni. Az albedó kicsit módosulhat. A pontos értékek ismeretében érkező idegenek csak azt látják majd, hogy a mittudomén mikorról való térképek szerint bolygónak Vangelis-kéknek kéne lenni, de kicsit elkúrt itt valaki valamit. Műszereik nem hazudnak majd, az égi kép azonban még így is csodás lesz.

Nem volt mindig ilyen békés a Naprendszer eseményhorizontja. Volt itt már atmoszférák fortyogása, aszteroid piff-puff, élet planetáris porba fojtása. És mindez csak úgy, mellékesen.

A törvényszerűségek hosszú távon fenntartják a rendet. A véletlenek átmenetileg képesek talán rondítani a helyi arculaton, de abból később ugyanúgy kijön valami épületes, mint a túlélő játékban nélkülözhetetlen mészárolgatásból.

A Földet persze véglegesen is el lehetne kúrni, hiszen léte nem szükségszerű. Ám elkúrni csak az ember szokott, s amíg a szabályokba nem lehet belepiszkálni, márpedig arra csak a teremtőnek van jogosítványa, a szükségszerűségek minden kis véletlenszerű elkúrást felülírnak az egyetlen cél szolgálatában: a makrokozmosznak szép lassan kell ketyegnie. A szabályok pedig, mennyei mérget vehetünk rá, eszerint vannak meggondolva. Mert ha itt felsőbb okokból összeakadna valami, hogy nézne teremtőnk a kis Hawking szemébe?

Az energiák strukturális mélységeiben lakozó alapvetés nyomán galaktikus méretű egyensúlyi viszonyok öröklődnek. A Föld egy az egymást egyensúlyban tartó tömegek közül. A rendszerben van a helye. Így alakult.

Az ártalom eltörpül itt. A véletlen sem tudja felülírni a szabályokat - például, hogy a üvegházhatás miatti idegességemben az imént kétszer is lelöktem az asztalról az egeret. A véletlen egyébként is csak melléktermék. Nagyobb igazságokról szövegelek itt, sem hogy bármi kis véletlen tényező megkérdőjelezhetné azokat. Kétségtelen azonban, hogy amit a véletlen egyetlen pillanat alatt elkúr, azt a szükségszerűség csak kurva lassan képes helyrehozni. Mi azonban pillanat és lassúság a világmindenségben gondolkodónak?

A világ pillanatnyi, és talán mindenkori adottságában sem egyéb, mint végtelen sok, szakadatlanul egymásból következő történés - csak, ahogy a művelt galaktikus utas mondaná, just for fun.

Ha valaki az ősrobbantás pillanatában megkérdezte volna odafönt teremtőnket, hogy maga mivel vacakol itt, kisül ebből előbb-utóbb valami, akkor igencsak zavarba esett volna. Aztán persze kivágta volna magát. Sőt, éppen ez történt (igen, ott voltunk!) Így a kezdeti káosz után az okozati történések meg az ezek végtelen hosszú szükségszerű következményeiből álló láncolatok most már mindörökké véletlenszerűen keresztezik egymást. Mert különben, aki él, hajlamos volna unatkozni.

Itt abbahagyom. Elmém léket kap hamarosan. Elk úr - a szomszédból - most szólt, hogy kötözzük le a könnyebb bútorokat, mert kezdik feltörni a fürdőszobában a betont.