A Nyírségből Pestre pattant
segédmunkás lakásfelújításokon melózott. Az átadás előtt megkapta utolsó
tennivalóját: a szobaajtók záraihoz kikeresni az egy halomban tartott kulcsok
közül az oda valót. Fogta legnagyobb, dákónyi csavarhúzóját ez a melós, aki korábban
tán még szobaajtót sem látott odahaza, és sorba megerőszakolta a zárakat, így
már bedugható volt akármelyikbe akármelyik kulcs.
A kerületi Tanács vette át a kész
lakást, s mire a szerencsés bérlő beköltözött, annak a gyalázatos melósnak már
híre hamva sem volt. Csak-hajlamának szimbólumai maradtak utána.
A segédmunkás van a hierarchia legalján. Igaz, nem túl okos, nem is kap munkájáért annyi bért, hogy megbecsülve érezze magát. Próbálta már néhányszor kifejteni a véleményét, de többnyire meg sem hallgatták, belé fojtotta főnöke a szót. Többnyire csak azt a választ kapta, hogy kuss. Alapjában véve mindenki a legjobb döntést próbálja meghozni egy adott helyzetben. Szerencsétlen ember egyszerűen nem találta ennek az ajtónak a kulcsát. Nem is találhatta mert az ajtó amelyikbe a kulcs való, valahol a lakótelep másik végére került. Hát kénytelen volt "megerőszakolni" a zárat. Valójában a művezetője keverte meg az ajtók, és kulcsok társulatát, na de elismerni, hogy hibázott? Egyszerűbb a balhét ráverni egy kiszolgáltatott helyzetű segédmunkásra.
VálaszTörlés