szív és lélek

Funkuhr, írja/mondja a német. Rádióvezérelt óra, mondja/írja a magyar. Ilyen gyávák vagyunk, nem merünk rádi-órát mondani, amivel pedig már majdnem a nyelvileg köztudottan nehézkes németek nyomában volnánk, messze előtte a radioclockozó amerikiaknak.

Legyünk mi a bátor elsők!

A rádi-óránk szíve egy jelvevő, amin keresztül óránk mechanizmusát egy központi atomóra sűrű rendszerességgel kibocsátott jelei szinkronba hozzák az európában egyezményesen érvényes pontos idővel. A szinkronjelek vételének az időjárási viszonyok gyakran keresztbe tesznek, és a rádi-órát eme elszigetelt magányában közönséges avagy mezei kvarcórává alázzák. Amikor a szinkronjelek ismét vehetővé válnak, kvarcra borult rádi-óránk feltápászkodik, és köröző mechanikája a központilag kisugárzott jelben közölt pozícióba teker.

Minap feltűnt nekünk, hogy a mi rádi-óránk a fél hetes híradó kezdés előtti utolsó füttyögetéseinek végén még jócskán fél hét előtt molyol.

Próbáltuk az egészet a híradóra kenni. Aztán, hogy ez egyszerű betelefonálással nem volt keresztülvihető, kezdtünk tűnődni.

Gondolkodni nem, mert erre a nappalok nem alkalmasak, ilyenkor csak a tűnődés fátylát vonjuk kötelességekhez kuplungolt szellemi zakatolásaink fölé.

Éjszaka aztán a mélyalvás bizonyos hullámvölgyeiben beérik a helyzet a gondolkodásra.

És ma éjjel rá is jöttünk valami hihetetlen fontos dologra:

A mi rádi-óránknak - de így van ez a többiekével is - halovány gőze sincs a mutatókról. Micsoda kiábrándulás!

Amikor a múltkoriban valami fontos művészi felvétel végett (lásd alant!)  az óra testén matattunk, leesett ez a szerencsétlen, és dizájnos burkolata meg a gyárilag könnyedén összedobott mechanikája darabokra hullott. Visszaraktunk ugyan mindent, de csak látszólag. A percmutatót rossz szögben nyomtuk vissza a tengelyre. Történhetett volna nagyobb baj is, úgy hogy örülhetünk.

Örülünk is, mint majom a zsebórának. Végül is rájöttünk valami nagyon-nagyon fontos dologra, arra, hogy a rádi-óra szíve mit sem tud arról, hogy az óra nekünk célzottan viselkedik, vagyis hogy mit sem tud a mutatókról.

És most már soha sem szabadulhatunk meg attól a szörnyű és egyben édes gyanútól sem, hogy a szív esetleg mit sem tud a lélekről.

RÁDI-ÓRÁNK fél nyolckor