Mi magunk (itt D-Vektor és Pesövé Ofszi valamint Dozvald János értendő) legkevesebb 8 szimpóziumon vettünk részt, a visszatérés őszinte örömével, mert maradandón megragadott bennünket a hely szelleme.
Igen, szeretjük Hódmezővásárhelyt, főképpen az ott lakókra általánosan jellemző nemes - mondhatjuk: még romlatlan - lelki habitus végett.
A megnyitót követő éjszakán azonban előbukkant és kicsit ránk támadt ott valaki, nem elhanyagolható személy, kinek szavaiban megcsikordult valami egyéb emberi is: a rátartiság, mi szerint bárhogy erőlködünk is, tíz év után sem érezzük mi azt, amit - mint csakis hódmezővásárhelyi kuriozitást - éreznünk kéne/kellett volna.
Nagyra nyitottuk e vád hallatán szeretetbe keskenyedett szemünket.
Hát Istenem!
Nem tudjuk ugyan, tételesen miről lenne szó, de elébe megyünk a kritikának: alighanem korlátolt a mi művész lelkünk: máshová valósi lélek az, igen.
S mostantól, miután ön- és egyéb vizsgálatot tartottunk, kezdjük is már másképp árnyalni, akár még kritikusra is hangolni a vonzalmainkat érintő vallomásokat.
Nem kedveljük sehogy sem a rátartiságot. Azalatt ugyanis egyfajta regionális übermensch féleség meglapulni képes. Márpedig mi a hely iránti múlhatatlan vonzalmunk ellenére történeti és szociológiai ki- és betagolódás nélkül, mindenféle rátartiság terhétől mentesen szeretnénk szabadon szeretni, akit szeretni van késztetésünk.
A tíz évre visszatekintő kiállítás egyik kedves, térplasztikává avanzsált darabja.
A hely szelleme, avagy esteledik a Királyszék utcában
Kissé homályosan fogalmazott Offszi, és nem lehet kívülállónak ezt a posztot maradéktalanul érteni. Ám Efenáci Marcsi, az egyik legjobb barátom, a szomszéd városban született, és meglehetősen jól ismeri az ott élő embereket. Tőle tudom, hogy a fotó az a kép, ami a hálószobában az ágy fölött lógó esküvői kép. Az összes többi csak valami unatkozó emberek huncutsága, aminek semmi értelme, ami semmire sem jó. Gondolom Marcsi sarkosan fogalmazott, hogy nyomatékot adjon annak a gondolkozásnak, amit a felszínről nemigen lehet felfedezni. :)
VálaszTörlésKedves Feri!
VálaszTörlésHMVhelynek sajátos és értékes hagyományai vannak a fotográfiai kultúra körében. Efenáci Marcsi olyanokéval találta azonosítani a város kulturális viselkedését, akik kulturálisan még csak nem is ugatnak. Lehetnek persze jellegzetes hódmezővásárhelyi vonásaik, mik akár nagyon szánandók is lehetnek, mégsem adják a lényegét e város önazonosságának. Kulturális téren pedig mindig a kulturálisan aktív emberek viselkedése számít. Ilyen szempontból nézve egy, a hagyományai és az útkeresései között sodródó városról van szó, amit inkább a gazdasági sem mint a szellemi kortünetek viselnek meg. A rátartiság, amiről én szót ejtettem, sajátosan hódmezővásárhelyi, de rátartiság előfordul minden lokálpatrióta elmében.